A HIV terjedése első pillantásra sokszor láthatatlannak tűnik. A fertőzések mögött azonban összetett emberi kapcsolathálók és gyorsan növekvő fertőzési gócok húzódnak meg. Egy friss magyar kutatás genetikai és bioinformatikai módszerekkel vizsgálta, hogyan terjed a vírus Magyarországon, és miként kapcsolódik a hazai járvány Európa és a világ más régióinak fertőzési hálózataihoz.

A kutatók a járvány kezdetétől egészen 2024 végéig gyűjtött, több mint ezer magyarországi HIV-minta genetikai állományát elemezték. A vírus genetikai kódja ugyanis megmutathatja, hogy mely vírustörzsek terjedéséhez köthetők az esetek, és egyes fertőzések kapcsolatban állhatnak-e egymással. Ha két vírus genetikai mintája nagyon hasonló, abból következtetni lehet arra, hogy ugyanabban a fertőzési láncban vagy hálózatban terjedtek.

Bár Magyarország továbbra is alacsony esetszámú országnak számít Európában, a genetikai adatok alapján több aktívan növekvő fertőzési hálózat is jelen van. A vizsgálat szerint a hazai HIV-járvány továbbra is elsősorban férfiakkal szexuális kapcsolatot létesítő férfiak közösségeiben terjed a legintenzívebben. A kutatók összesen 136 hazai szoros rokonságban álló csoportot, azaz fertőzési klasztert azonosítottak, amelyek közel fele az elemzést megelőző két évben is aktívan növekedett. Az új fertőzések csaknem harmada ráadásul mindössze öt nagyobb hálózathoz kapcsolódott, ami a járvány erős koncentrációjára utal.

A kutatás arra is rámutatott, hogy a járvány szerkezete gyorsan változik. Egyre több olyan vírusváltozat jelenik meg Magyarországon, amely nem a korábban domináns nyugat-európai B altípushoz tartozik. Míg tíz évvel ezelőtt a fertőzések szinte kizárólag ehhez a változathoz kapcsolódtak, 2024-re az új esetek több mint 40 százalékát már más altípusok okozták. Így a kutatók szerint a magyarországi HIV-járvány ma már különböző eredetű vírusváltozatok mozaikjaként írható le.

Ezen túl a genetikai elemzések több olyan fertőzési láncot is feltártak, amelyek közvetlen kapcsolatot mutattak külföldi mintákkal. A nyugat-európai kapcsolatok mellett különösen erős összeköttetések rajzolódtak ki Románia, Lengyelország és Oroszország irányába, miközben egyes vírusváltozatok délkelet-ázsiai vagy afrikai eredetű hálózatokhoz kapcsolódtak. Az egyes vírusaltípusok terjedése társadalmi szempontból is eltérő mintázatot mutatott. A klasszikus B altípus továbbra is főként férfiak szexuális közösségeihez kapcsolódik, míg egyes nem-B változatok esetében magasabb volt a heteroszexuális fertőzések aránya, és több nemzetközi kapcsolódási pont is megjelent.

A kutatók szerint a vírus genetikai „ujjlenyomata” lehetővé teszi, hogy pontosabban feltérképezzék, hogy egy járvány fejlődésében hogyan kapcsolódnak egymáshoz egyes betegek, közösségek és országok. Ez hosszú távon segíthet abban, hogy a szakemberek gyorsabban azonosítsák az aktív terjedési gócokat és így a további fertőzések célzottabb megelőzését segítsék elő.