Időnként mindannyian hajlamosak vagyunk halogatni a dolgokat, és ennek gyakran megalapozott okai vannak. Bizonyos fokig a halogatás elkerülhetetlen, hiszen amikor több feladattal szembesülünk, fontossági sorrendet kell felállítanunk, és néhányat el kell halasztanunk. A probléma azonban akkor merül fel, amikor megvan a képességünk, az időnk és más szükséges feltételek, hogy elkezdjünk vagy folytassunk egy feladatot, mégsem tesszük, vagy megszakítjuk azt más tevékenységekkel. Ez jelentősen csökkenti a termelékenységünket, miközben olyan időt pazarolunk el, amelyet jobban ki lehetne használni értékesebb vagy élvezetesebb feladatokra.
Krónikus halogatásról akkor beszélünk, amikor nehezen tudjuk elvégezni azokat a fontos feladatokat, amelyeket el kellene vagy el akarnánk végezni. Ahelyett, hogy az értelmes feladatokra koncentrálnánk, gyakran pazaroljuk értékes időnket olyan felesleges tevékenységekkel, mint a tévéműsorok nézése, a növények ismétlődő öntözése, a számítógépes játékok, a közösségi médián töltött órák, az evés, amikor nem vagyunk éhesek, az ismételt takarítás, a céltalan lézengés vagy a fal bámulása. Később bűntudatot és frusztrációt érzünk, ami a tehetetlenség érzéséhez vezet, ami állandósítja a körforgást. Fontos megjegyezni, hogy a halogatás nem egyenlő a lustasággal. Míg a lusta ember megelégszik a semmittevéssel, addig a halogató vágyik arra, hogy tegyen valamit, de nehezen tudja motiválni magát, hogy megtegye.
Gyakori tendencia, hogy az emberek az utolsó pillanatig halogatják a feladatokat, gyakran azzal indokolva ezt, hogy nyomás alatt jobban dolgoznak. A valóság azonban éppen az ellenkezője. A feladatok halogatása az utolsó pillanatig fokozott stresszt, bűntudatot és csökkent hatékonyságot eredményezhet. A régi mondás: "Amit ma megtehetsz ne halaszd holnapra", egy jól ismert tanács, amely jelentős igazságtartalommal bír.
A halogatás befolyása
A halogatás nemcsak a munkánkra lehet hatással, hanem az érzelmi életünkre is.
Átélhetünk miatta:
- bűntudatot
- distresszt
- frusztrációt (pánikszerű kapkodásba kezdhetünk)
- tehetetlenséget (leblokkolás)
- hosszú távon depresszív tünetek is jelentkezhetnek
Miért? Miért? Miért? Miért? Miért?
A halogatás valódi okának feltárására az 5 MIÉRT technika alkalmazása az egyik módszer, amelynek lényege, hogy ötször feltesszük a "miért?" kérdést, és minden egyes válasznál mélyebbre ásunk, hogy feltárjuk a kiváltó okot. Példaként tegyük fel, hogy napok óta halogatod egy rövid beadandó megírását.
- Először is kérdezd meg magadtól: "Miért kerülöm ezt a feladatot?".
- Az első válaszod lehet, hogy "Egyszerűen nincs kedvem megcsinálni".
- Ezután kérdezze meg: "Miért nincs kedvem megcsinálni?".
- Lehet, hogy azt válaszolod: "Mert túl sok időt igényel.
- Miért vinne el sok időt? - Mert nem tudom, miről írjak, vagy hogyan fejezzem ki magam".
Folytasd a "miért?" kérdését, és minden egyes válasznál áss mélyebbre, amíg fel nem tárod a halogatás gyökerét. Talán rájössz, hogy nem szántál időt arra, hogy tisztázd a céljaidat vagy a prioritásaidat, vagy hogy a feladat túlságosan nyomasztónak tűnik, mert nem bontottad le kisebb, kezelhető lépésekre. Az 5 MIÉRT technika alkalmazásával mélyebben megértheted a mögöttes motivációidat, és lépéseket tehetsz a halogatás leküzdésére.
Ismerd fel!
Pár lehetséges ok, amiért belekerülhetünk a halogatás örvényébe:
- kellemetlen tevékenység
- a feladat nem fontos / nem érdekes
- kudarckerülés
- információhiány
- perfekcionizmus
- önbizalomhiány
- motiváció hiánya
- túl nehéznek tűnik a feladat
- túlvállalás
Ha pedig felismerjük az okokat próbáljunk meg tenni ellene, a nagy feladatokat kisebb egységekre bontani, beilleszteni teendőink listájába és nekiállni amint lehet.
