Híres öregdiákok
Híres öregdiákok
Köztársasági elnökök
Göncz Árpád (1922–2015)
József Attila-díjas író, műfordító és politikus, a Magyar Köztársaság elnöke 1990 és 2000 között. 1944-ben szerzett jogi diplomát a Pázmány Péter Tudományegyetemen, az Eötvös Loránd Tudományegyetem jogelőd intézményében. Az 1956-os forradalom után életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték, de az 1963-as amnesztiával szabadulhatott a fogva tartásból. A második világháború után és az 1956-os forradalom idején a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt, a rendszerváltás idején a Szabad Demokraták Szövetsége politikusa. 1990-ben tagja lett a rendszerváltás utáni első szabadon választott Országgyűlésnek, amelynek első elnökévé választották. Pozíciójából adódóan betöltötte az ideiglenes köztársasági elnöki tisztséget, majd 1990 augusztusában a harmadik Magyar Köztársaság első elnökévé választották, mely tisztségét 2000-ig viselte.
Mádl Ferenc (1931–2011)
Széchenyi-díjas jogtudós, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. 2000 és 2005 között a Magyar Köztársaság elnöke. 1955-ben szerzett jogi diplomát az ELTE-n. A nemzetközi gazdasági és összehasonlító magánjog neves kutatója. 1990 és 1993 között tárca nélküli miniszter, 1993 és 1994 között művelődési és közoktatási miniszter. 1956-ban az MTA Hivatalának állam- és jogtudományi referense lett, később osztályvezetői minőségben dolgozott ott 1971-ig, majd 1980-ig az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetének főmunkatársa volt. Akadémiai állása mellett 1971-től az ELTE polgári jogi és nemzetközi magánjogi tanszékének oktatója volt, kezdetben docensi, majd 1973-tól egyetemi tanári minőségben. 1985-ben a nemzetközi magánjogi tanszék vezetőjévé nevezték ki. 1964-ben védte meg kandidátusi, 1974-ben akadémiai doktori értekezését. 1987-ben megválasztották az MTA levelező, 1993-ban rendes tagjává. 1985-ben a Harvard Nemzetközi Kereskedelmi Jogi Akadémia, 1988-ban az Európai Akadémia, 1989-ben az Európai Tudományos és Művészeti Akadémia is felvette tagjai sorába.
Áder János (1959)
jogász, politikus, 2012-től Magyarország köztársasági elnöke. 1978-ban vették fel az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karára, ahol 1983-ban diplomázott. Egyetemi évei alatt az ELTE Jogász Társadalomtudományi Szakkollégium (ma Bibó István Szakkollégium) tagja volt. 1985-től 1990-ig az MTA Szociológiai Kutatóintézetében dolgozott tudományos munkatársként. Kutatási területe az Országgyűlés törvényalkotó munkája volt. Emellett ügyvédi szakvizsgát tett. 1990 és 2009 között országgyűlési képviselő, 1997 és 1998 között az Országgyűlés alelnöke, majd 2002-ig elnöke. 2002 és 2003 között a Fidesz – Magyar Polgári Párt ügyvezető alelnöke, 2002-től 2006-ig a párt országgyűlési frakciójának vezetője. 2009-től 2012-ig európai parlamenti képviselő, 2012 januárjától októberig az Európai Parlament Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottsága alelnöke.
Miniszterelnökök
Antall József (1932–1993)
politikus, könyvtáros, orvostörténész, muzeológus, Magyarország első szabadon választott miniszterelnöke a rendszerváltás után. Az érettségi után az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészettudományi karának 12 évig volt a hallgatója, 1950 és 1954 között nappali, majd ezután kiegészítő szakon tanult. Történelem-magyar nyelv és irodalom szakon szerezte középiskolai tanári, levéltárosi, könyvtárosi és muzeológusi diplomáját. Szakdolgozatát Eötvös József népiskolai politikájából, bölcsészdoktori disszertációját Eötvös József politikájáról, valamint az 1867-es kiegyezés előkészítéséről írta. Néprajzi, antropológiai, jogi, közgazdasági és orientalisztikai tárgyakat is hallgatott.
Boross Péter (1928)
politikus, 1993 és 1994 között Magyarország miniszterelnöke.1947-ben vették fel a Pázmány Péter Tudományegyetem Jogtudományi Karára, annak jogutódjában végzett 1951-ben. 1956-os tevékenysége után csak a rendszerváltáskor vált újra politikailag aktívvá. Antall József kormányában először a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára volt (1990 májusa és júliusa között), majd a Magyar Köztársaság Információs Hivatala és Nemzetbiztonsági Hivatala vezetésével megbízott tárca nélküli miniszter, egészen 1990 decemberéig, amikor belügyminiszter és így Antall József helyettese lett. Antall József 1993. december 12-én bekövetkezett halála után ügyvezető miniszterelnök lett, 1993. december 21-én pedig az Országgyűlés miniszterelnökké választotta. A posztot az 1994-es választásokig viselte.
Orbán Viktor (1963)
politikus. 1998–2002 között és 2010-től, majd 2014-es újraválasztását követően Magyarország miniszterelnöke. 1987-ben diplomázott az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán. A demokráciába vezető magyar átmenet egyik legnagyobb hatású szimbolikus eseményén, Nagy Imre és társai újratemetésén elmondott beszédét követően vált ismert politikai személyiséggé Magyarországon. 1988-ban a Fidesz egyik alapító tagja, majd 1993-ig választmányának tagja. 1993–2000 között, illetve 2003 óta a párt elnöke. 1990-től országgyűlési képviselő, 1990–1994 között a Fidesz frakcióvezetője. 1992 és 2000 között a Liberális Internacionálé, 2002-től 2012-ig az Európai Néppárt egyik alelnöke. 1983-tól diplomájának megszerzéséig volt tagja az ELTE Jogász Társadalomtudományi Szakkollégiumának (ma Bibó István Szakkollégium).