Mámor és emlékezet az ókori Rómában
ókortudományi
NOV20
ELTE BTK Gombocz Zoltán terem (1088 Budapest, Múzeum körút 4/A fszt. 47.) és online

Dobos Barna és Szabó Ádám előadásaival folytatódik az Ókortudományi Társaság felolvasóülése.

Az ittas költő nemcsak vicces: mámor és poétikai bizonytalanság Ovidiusnál
Dobos Barna, ELTE BTK Latin Tanszék

A bor szülte mámor az antik ünnepekhez kapcsolódó rítusok és a közösségi tapasztalat egyik meghatározó eleme volt. A megváltozott tudatállapot egyrészt kétségessé teszi az egyén érzékeléseit és alapvető benyomásait, másrészt közösségi szinten – Bahtyin karneválelméletének belátásai nyomán – a fennálló rendet fenntartó szelepmechanizmusként is értelmezhető. Ovidius Fasti című művében, amely a római ünnepek és szokások rendjét követve beszéli el a „latin év” körforgását, a részegség tematikus megjelenése ezért önmagában nem meglepő. Figyelemre méltóbb azonban, hogy az ittasság reprezentációi mellett milyen episztemológiai és poétikai következmények kapcsolódnak a megváltozott tudatállapothoz. A részegség ugyanis olyan bizonytalanságot (dubium) hoz létre, amely Ovidius számára önreflexív és önironikus költői horizont megnyitására egyaránt lehetőséget ad.

Az előadás a Fasti hatodik énekének releváns szöveghelyein keresztül vizsgálja meg, miként válik a részegségből fakadó liminális tapasztalat az ének egyik meghatározó poétikai szervezőelvévé. Dobos Barna arra keresi a választ, hogyan kapcsolódik össze a bizonytalanság motívuma az antikvárius alapokon álló tanköltemény tudásformáival, illetve miként teremt kapcsolatot ez a motivikus háló Ovidius Fastija és Horatius Sermonese között. A szoros olvasáson alapuló értelmezés mellett az előadás az intertextuális és hipotextuális összefüggések tágabb vizsgálatára is kísérletet tesz.


A múzeumkerti római forum-oszlop és történetei
Szabó Ádám, Magyar Nemzeti Múzeum, Római Kőtár

Szabó Ádám a Római Kőtár kezelőjeként 2006-ban kezdett foglalkozni a Magyar Nemzeti Múzeum kertjében álló ókori római városi oszloppal. A raktári kőanyag darabjainak és a nyilvántartás adatainak összevetésekor az egyik korinthoszi stílusú márvány oszlopfőről kiegészítő információként az szerepelt a leltári szám szerinti kartonján, hogy Róma város kormányzója adományozta a múzeumnak, így is vették leltárba.

kép

A jelenség azért számított különösnek, mert a kertben álló római oszlop tetején szintén egy eredeti, korinthoszi stílusú márvány oszlopfő áll, ami a raktári példánytól faragásában és méretében különböző, a gyűjteményben pedig önálló nyilvántartási kartonnal rendelkezik és azzal az információval, hogy az oszloppal együtt Róma város kormányzója adományozta 1928-ban, megérkezett 1929-ben.

A vizsgálódás közben kiderült, hogy a múzeumkerti, az utólagosan rászerelt felirat szerint is, úgynevezett Forum Romanum oszlop valójában Vespasianus forumáról (Forum Vespasiani), azaz Béke istennő templomából (Templum Pacis Augustae) származik. Utóbbiról néhányan bizonytalanul még tudtak is az 1920-as évek végén és az 1930-as évek elején, de Vespasianus forumával nem kötötték össze, mivel a Forum Romanum közismertebb volt és nagyobb szenzációértékkel bírt. Az „ismeret” pedig így öröklődött az utóbbi 97 és fél évben.

Az is egyértelmű, hogy az oszlop tetején álló oszlopfő már csak méretéből adódóan sem tartozhat össze az oszloppal. Ez magyarázhatja azt is, hogy a raktári, szintén római oszlopfőt Budapestnek adományozták, hiszen utóbbi méretarányosan talál az oszlopra. Az nem állapítható meg, hogy valóban összetartoztak-e, az viszont feltételezhető, hogy valaki még akkor jelezte az oszlop és az oszlopfő egymáshoz képesti aránytalanságait méretekkel együtt.

Az anomáliát Róma város kormányzója egy másik, megfelelő arányú oszlopfő küldésével elegánsan kiigazította. Végül azt is szükséges hangsúlyozni, hogy az oszlop gránitból, sőt, jól felismerhető szürke gránitből készült, nem pedig márványból, ahogy az anyagát 1929-től napjainkig az írott és szóbeli esetek nagy többségében jellemzik.

Az esemény az alábbi linken keresztül Zoom-on is követhető.
Meeting ID: 868 5836 1638, Passcode: 689256

Az 1958-ban alapított Ókortudományi Társaság célja az ókortudomány művelése és eredményeinek megismertetése a szakterület képviselőivel és az érdeklődők szélesebb köreivel. Programja felöleli az antik görög és római társadalom, az ókori Kelet, Bizánc, és a velük összefüggő (perem-)területek történetének, régészetének, művészetének, nyelvének, irodalmának és művelődésének tanulmányozását, valamint az antikvitás továbbélésének és a közép- és újkori latinságnak kutatását.