Az ELTE konzorciumvezetésével működő Társadalmi Innovációs Nemzeti Laboratórium (TINLAB) kutatócsoportja – Kaderják Anita, Rajkó Andrea, Horváthné Csolák Erika, Magyar Dániel és Tanács Boglárka – hazánkban egyedülálló kutatást valósított meg a hatásmérési folyamatokkal kapcsolatban. A tanulmány arra keresi a választ, hogy hogyan jelenik meg a társadalmi hatásmérés és hatásmenedzsment a magyar civil szervezetek működésében. A publikáció emellett gyakorlati iránymutatást is kíván nyújtani az érintetteknek. 

A társadalmi hatásmérés és hatásmenedzsment az elmúlt években egyre nagyobb hangsúlyt kap a civil szektorban, elsősorban a fenntarthatósági, elszámoltathatósági és finanszírozási elvárások erősödésével összefüggésben. Civil szervezetek esetében különösen fontos, hogy az általuk kifejtett társadalmi hatást, egy-egy projekt sikerességét megfelelő és megbízható mérőeszközök segítségével lehessen kimutatni. 

A kutatók nemrégiben megjelent tanulmányukban arra keresték a választ, hogyan jelenik meg a társadalmi hatásmérés és hatásmenedzsment a magyar civil szervezetek működésében, milyen motivációk ösztönzik alkalmazását, milyen szervezeti és erőforrásbeli akadályok nehezítik beépülését, valamint hogy milyen feltételek mellett válhat a hatásmérés valódi fejlesztő eszközzé. A kutatócsoport azt is vizsgálta, hogy a nemzetközi szakirodalomban elterjedt módszertani megközelítések mely elemei adaptálhatók a hazai, erőforrás-korlátos környezetben.

Az adatfelvétel három fő elemből állt. Egyrészt tíz strukturált szakértői interjút készítettek a társadalmi hatásmérés területén jártas hazai szakértőkkel, akik az akadémiai, a tanácsadói szféra, valamint a civil és nonprofit gyakorlat különböző területeit képviselték. Hét strukturált interjú készült olyan civil szervezetek – InDaHouse Hungary; Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Demencia Projekt; Bagázs Közhasznú Egyesület; Igazgyöngy Alapítvány; Bátor Tábor; Amigos a Gyerekekért Alapítvány – képviselőivel, amelyek eltérő szervezeti mérettel, költségvetéssel és hatásmérési érettséggel rendelkeznek. A kvalitatív adatfelvételt egy anonim online kérdőíves felmérés egészítette ki, amelyet összesen 37 hazai civil szervezet töltött ki, lehetővé téve a hatásmérési gyakorlatok szélesebb körű feltérképezését.

Az eredmények szerint a társadalmi hatásmérés iránti igény elsősorban külső – pályázati és donoroldali – elvárásokból fakad, miközben a belső, stratégiai motivációk lassabban erősödnek. Bár az adatgyűjtés széles körben jelen van, a strukturált és hosszú távon fenntartható hatásmenedzsment-rendszerek ritkán épülnek be a mindennapi működésbe, annak ellenére, hogy a fókuszált adatgyűjtés és -elemzés hosszú távon támogatja a szervezetek működését és eredményességét. A legfőbb akadályokként az idő- és forráshiányt, a módszertani bizonytalanságokat és a megfelelő szakértelem hiányát azonosították.

A tanulmányban bemutatnak olyan jó gyakorlatokat is, amelyekben a szervezetek tudatosan támaszkodtak hatásmérési adatokra fejlesztési céljaik megvalósításához. Az összesített eredmények alapján a tanulmány amellett is érvel, hogy a társadalmi hatásmérés akkor válhat valódi fejlesztő eszközzé, ha nem elkülönült adminisztratív teherként, hanem a napi működésbe integrált, tanulást támogató hatásmenedzsment-folyamat részeként jelenik meg. Az eredmények hozzájárulnak a hazai hatásmérési diskurzus árnyalásához, és gyakorlati iránymutatást kínálnak a civil szektor realitásaihoz illeszkedő megközelítések kialakításához.

A tanulmány itt elérhető.