Biró Tamás előadásával folytatódik az Ókortudományi Intézet Fejezetek az izraeli kultúrából című sorozata.
Vajon magától értetődő, hogy Izraelben héberül beszélnek? Alakulhatott volna másképp? És tényleg héber az izraeli nyelv? Milyen más nyelveken beszélnek Izraelben? Mit árul el a nyelvi tájkép egy ország kultúrájáról, társadalmáról? A múltjáról, a jelenéről, sőt a jövőjéről is?
A szociolingvisztika a nyelvészetnek az a területe, amely a nyelv és a társadalom kapcsolatát vizsgálja. A héber nyelvújítás a 19. század utolsó évtizedeiben és a 20. században a nyelvpolitika tankönyvi példája. A hagyományos narratíva, a cionista nyelvtörténetírás szerint Eliezer Ben-Jehuda úgy támasztotta fel a közel kétezer éven keresztül szunnyadó (holt) nyelvet, mint a herceg Csipkerózsikát. Az árnyaltabb kép megfestéséhez számba kell vennünk a különböző bevándorló csoportokat (köztük a magyar ajkú zsidókat) éppúgy, mint az izraeli arabokat és más etnikai csoportokat is.
Biró Tamás nyelvész-hebraista, a Vallástudomány és Hebraisztika Tanszék adjunktusa. Doktori disszertációját a Groningeni Egyetemen (Hollandia) védte meg, számítógépes nyelvészeti témában. Érdeklődési területe lefedi többek közt a héber nyelvészetet, a kognitív vallástudományt és a magyarországi neológ zsidóság történetét.
Az ELTE BTK Ókortudományi Intézetének előadás-sorozata a kortárs izraeli kultúráról ad átfogó képet, az előadók az intézet oktatói és külsős meghívottak. A félév során szó lesz többek között nyelvi sokszínűségről, gyereknevelésről kibbucokban és ultraortodox közösségekben, vallási turizmusról, aktivista kultúráról, jellegzetes izraeli tárgyakról, költészetről és a színházi életről is.