Az 1920-as trianoni békeszerződés aláírása a magyarok számára számos problémát és aggodalmat vetett fel, amelyek közül kiemelkedtek a vízgyűjtő területek kezelésével kapcsolatos kérdések. Az új államhatárok ugyanis átszelték a történelmi Magyarország korábban egységes vízgyűjtő területeit, komoly kihívások elé állítva a területében jelentősen megcsonkított országot.

Az előadás a két világháború közötti időszak sajtóbeszámolóira, revíziós propagandájára és hidrológiai tanulmányaira támaszkodva vizsgálja azokat a vízrajzi érveket, amelyeket a magyar geográfusok az első világháborút követően mind a nemzetközi, mind a hazai nyilvánosságban politikai célokra használtak fel. Különös figyelmet fordít arra, hogy a hidrológiai tudományos érvelés milyen pontokon kapcsolódott össze a területi revíziót szorgalmazó propagandával, és mely kérdésekben tért el attól.