ELTE Tatai Geológus Kert – Természetvédelmi Terület és Szabadtéri Geológiai Muzeális Közgyűjtemény

Történet

1797-ben egy angol földrajzi utazó, Robert Townson vörös márványra épült városként jellemezte Tata városát.

Később 1859-ben Carl Peters osztrák geológus, publikálta először tudományosan a tatai "vörös márványt", és említette meg rétegtani tanulmányában az alatta települő fehér mészkőréteget, az úgynevezett Dachsteini Mészkővet ("Dachsteinkalk") és a benne található feltünően sok szívkagylót (Megalodus). Ugyanebben az időben Franz Hauer tanulmányában a juraidőszaki kőzetformációból, új ammonita maradványokat (lábasfejűek) írt le. (200-180 millió év közötti idő).

1906-ban a világhírű magyar geológus professzor Lóczy Lajos elsőként fedezte fel és írta le tudományos publikációjában a kréta időszaki képződményeket és a bennük megtalálható tengeri liliom maradványokat. (142-65 millió év közötti idő).

A magyar geológiai tudomány kiemelkedő geológusa, Fülöp József professzor, az ELTE volt rektora, 1975-ben a tatai Kálváriadombról írt átfogó monográfiájában korszerűen feldolgozta a mezozoikum (a földtörténet középkora) triász, jura és kréta időszaki földtani, őslénytani képződményeit. A terület geológiai természeti értékei mellett felfedezte és publikálta az őskori tűzkőbányászat lelőhelyeit is. Fülöp professzor 1994-ben bekövetkezett haláláig folytatta a Kálváriadomb geológiai, őslénytani, paleontológiai, paleoarcheológiai kincseinek kutatását.

A legújabb években folytatott kutatások, diplomamunkák, valamint PhD disszertációk sok értékes adattal gazdagították földtani ismereteinket. A triász, jura időszakok eseménytörténeti időhatárainak nemzetközi keretekben történő megvonásához szolgáltattak kiváló ismeretanyagot Haas J. (1995) és Pálfy J. (1997); a kréta időszak élővilágának megismeréséhez pedig az ammonites-fauna újravizsgálatával Szives O. (1999) munkái.

Alaptevékenység

A természetvédelmi terület a tatai Kálváriadombon helyezkedik el és 1953 óta 3,5 hektáron kiemelt földtani természetvédelmi területként működik. 1976-ban nyitották meg a természettudomány iránt érdeklődő nagyközönség számára, Európában példanélküli geológiai és botanikai látványosságai miatt. 1991-től a terület Szabadtéri Geológiai Múzeumként is működik. A Szabadtéri Geológiai Múzeumban megtalálhatók Magyarország leggyakoribb hegyépítő kőzetei. Az egyedüllálló természeti valamint kultúrtörténeti "érdekességekkel," látványosságokkal rendelkező terület 1994-ben került az Eötvös Loránd Tudományegyetem kezelésébe. Az Egyetem a Környezetvédelmi Alap támogatásával 1995-1997 között fejlesztette tovább. Ennek eredményeként bővült a tanösvény útvonala és a kőpark bemutató gyűjteménye.

A természetvédelmi terület többszáz millió év geológiai eseményeit, annak élővilágát valamint botanikai, kultúrtörténeti és bányászattörténeti (őskori tűzkőbányászat) látnivalókat mutat be.

Fontos szerepet tölt be a tudományos ismeretterjesztésben valamint a hazai geológus, térképész, geofizikus, meteorológus, geográfus, környezetvédelmi szakemberképzésben. Természeti adottságai révén oktatási tevékenysége elsősorban a gyakorlati képzésre irányul. Tanulmányutak és terepgyakorlatok során a földtani, botanikai, anyagismeret elsajátítására kiváló lehetőséget nyújt. Az ELTE fejlesztési célkitűzéseiben szerepel környezetvédelmi monitoring állomás felállítása, amely a hidrogeológiai, légszennyezettségi, radioaktív-szennyezettségi, meteorológiai adatok folyamatos mérésére szolgálna.

A terület mintapéldája lehet az épített és a természeti környezet harmóniájának bemutatására is. Az itt található barokk kápolna és kálvária Tata város kultúrtörténeti bemutatásának is kiemelt látványossága. A természetvédelmi terület fennállása óta számos földtani szakmai, ősrégészeti rendezvénynek valamint a természet-, és környezetvédelmi módszertani bemutatóknak adott otthont. A természetvédelmi területet évente közel hatezren látogatják.

Tata város önkormányzatának Környezetvédelmi Bizottsága alapítványi pályázatok keretében rendszeresen támogatja a természetvédelmi területet.

KEOP projekt (2014–2015)

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem 2014-ben 54,34 millió forintot nyert a Geológus Kert területén levő, védelem alatt álló földtani alapszelvények rekonstrukciójára a KEOP-3.1.2/2F/09-11 jelű, egyebek között az élettelen természeti értékek védelmét szolgáló pályázaton. A tatai Kálvária-dombon, az ELTE kezelésében működő Geológus Kert csaknem 60 éve természetvédelmi terület. A 2015. szeptember 30-án tartott projektzáró rendezvényt követően 25 év után ismét láthatóvá, jól bemutathatóvá váltak a 3 hektáros terület kiemelt földtani értékei, 100 millió év kőbe vésett története.

A projekt eredményeként mintegy 5000 m2 védett sziklafelszínt tisztítottak meg, ezáltal újra feltárultak, tanulmányozhatóvá váltak az elmúlt huszonöt évben természetes felszínpusztulás miatt törmelékkel elfedett kőzetrétegek. A felszíntisztítási munkát kiegészítve, az arra érdemes sziklafelületeken polírozott felszíneket alakítottak ki, így jobban bemutathatók a terület ősmaradványai, köztük Megalodon-féle kagylók, ammoniteszek, tengerililiom váztörmelékes mészkövek.

A felszíntisztítási folyamatok során egy még feltáratlan, kb. 6000 éves tűzkőfejtő gödörre bukkantak, amelyből szakértő régész segítségével több veszélyeztetett helyzetű agancseszközt és tűzkőszilánkokat emeltek ki. A lelőhelyen 2016-ra ásatásokat terveznek. Elkészült a terület nagyfelbontású digitális domborzatmodellje is, amelybe integrálhatók a geológiai, őslénytani, régészeti és botanikai adatok is. A projekt eredményként mintegy 80 m hosszúságban bővült a látogatói tanösvény útvonala, a látogatók tájékoztatását öt új információs tábla is segíti.

Nagyon fontos, hogy a projekt nem termelt hulladékot. A tudomány számára értékes, in situ (ki nem mozdult) kőzettörmelékeket múzeumi archiválás céljából begyűjtötték, így biztosítva a földtani alapszelvények megőrzését a természetes erózió ellenére is. A kőzetek hosszú távú tárolását, kutathatóságát szabvány műanyag tárolódoboz-rendszerrel biztosítják. Az arra érdemes, ex situ (kimozdult) kőzettörmelékeket csillékben helyezték el, ezekből később iskolai és látogatói gyűjteményeket alakítanak ki. A sziklafelszínekről lekerült finomszemű törmeléket tanösvény-bővítésre használták.

A projektben az ELTE kiemelt helyi együttműködő civil szervezetei a Zöld Sziget Kör Természetvizsgáló Közhasznú Egyesület és a Nagycsaládosok Tatabányai Egyesülete voltak. A civil szervezetek és az érdeklődők augusztus 23-án, szakmai nyílt napon kaptak betekintést a területen zajló munkába.