Életem legnagyobb élményét jelentette a Tajpejben töltött egyetemi félévem. Nagyon hálás vagyok, hogy az ELTE és a tajpeji NCCU egyetem közötti bilaterális egyezmény keretében lehetőségem nyílt egy ilyen távoli helyet felfedezni és megtapasztalni milyen a mindennapi élet egy, a hazaitól teljesen eltérő kultúrában. Elsődleges motivációm a kínai nyelv gyakorlása volt, amit már évek óta tanulok, továbbá nagyon érdekelnek Kelet-Ázsia különböző kultúrái. Ennek ellenére még így is számos alkalommal ért kultúrsokk, azonban ezek révén sokat tanultam és változott a gondolkodásom is.

Tajpej egy szuper választás olyanoknak, akik egy nagy kalandra vágynak, de mégis biztonsági játékosok. Az emberek nagy része beszél valamilyen szinten angolul, könnyű a városban kiigazodni és az ügyintézések is simán mennek. A helyiek nagyon kedvesek, segítőkészek, nekik, és az ottani barátaimnak hála hamar otthon éreztem magam. Az egyetemen könnyen ment a barátkozás, nagyon sokféle országból érkeztek cserediákok, bár a helyi diákokkal kevesebb kontaktom volt sajnos, mivel angolul végeztem a kinti kurzusokat.

Azoknak, akik az NCCU-n terveznék részképzésüket tölteni, mindenképpen ajánlom az iHouse-t, mint lakhatási opciót. Én először az egyetem kollégiumába költöztem, ahonnan azonban a rossz állapotok miatt ki kellett költöznöm albérletbe. A legtöbb barátom azonban az iHouse-ban lakott, ami egy cserediákok számára fenntartott kollégium – bár nem olcsó, de nagyon modern és felszerelt, valamint szuper a közösség. Az egyetem is szervezett nekünk többféle programot, kirándulást is, ezeket mindenképpen ajánlom.

Tajpejben az élet viszonylag olcsó a magyarországi árakhoz képest, így az Erasmus+ ösztöndíjból könnyen ki tudtam jönni. Bár az albérletárak nagyjából budapesti szinten mozognak, az étkezés hihetetlenül olcsó, én szinte sohasem főztem. Példaképpen, a kedvenc reggeliző éttermemben általában átszámítva 1000 forintot szoktam fizetni egy nagy szendvicsért és egy teáért, egy másik helyen pedig kb. 1500 forintért szoktam ráment enni. A tömegközlekedés is szuper, de a bicikli is igen népszerű a helyiek, valamint a diákok körében egyaránt. Az éjszakai élet ugyan nem hasonlítható a budapestihez (bár a karaoke bárok szerintem nagyon mókásak), azonban ezt ellensúlyozza, hogy egyébként Tajpejben mindig történik valami, és minden sarkon van valami felfedeznivaló – legyen szó szurikátás kávézókról, szabadtéri művészeti kiállításokról, parkban taichizó nagypapákról, vagy éppen a nagy népszerűségnek örvendő, és helyi sajátosságnak számító éjszakai piacokról, ahol mindig lehet valami finomat enni. Tajvan szigetén rengeteg a látnivaló, gyönyörű a természet, így sokat kirándultunk és utazgattunk mindenfelé az ottani barátaimmal.

Az egyetemi élet hasonló az ittenihez, a szorgalmi időszak nagyjából májusig tartott, aztán voltak a vizsgák. Ott az órák általában 2-szer, illetve 3-szor 50 percesek, 10 perces szünetekkel. Nekem összesen 5 darab tárgyam volt, amiket szerencsére mind sikerült elismertetnem itthon, ezzel nem akadt problémám. Az NCCU tantárgyfelvételi rendszere nagyon szuper, mivel már jóval előre kiírják a kurzusokat, részletes információkkal és tárgytematikával együtt, így könnyen meg tudtam találni az itthoni tárgyaimmal megfeleltethetőket.

Összességében elmondhatom, hogy rengeteg élménnyel, tapasztalattal és tudással gazdagodtam, és Tajpejt büszkén nevezem második otthonomnak, ahová alig várom, hogy ismét ellátogathassak. Kívánom mindenkinek, hogy megtalálja a neki megfelelő helyet és egyetemet, az biztos, hogy Tajpejt és az NCCU-t szívből tudom ajánlani :)