Vesztél már össze haveroddal azért, mert ő makukának hívja a szotyit? Esetleg nyaktekerészeti mellfekvencnek a nyakkendőt? Utóbbi esetben valószínűleg Kazinczyt kell hibáztatnod. 

De miért számítana, hogy a makuka és a szotyi ugyanazt jelenti?

Hazánkban kevesen vizsgálták még, vajon hogyan viselkedik egy személy többféle beszédpartnerrel, többféle beszédhelyzetben. A cikkben szereplő dialektológiai kutatás hipotézise szerint a kisebb településekről, falvakról származó egyének városba költözve átveszik az ottani nyelvhasználatot. Érdemes megvizsgálni, vajon egy gyermekkortól ismert rokonnal ugyanúgy beszélnek-e az adatközlők, mint egy egyetemi baráttal, és hogy a helyváltoztatás miatt milyen jellemzők változnak meg társalgásukban.

A vizsgálat fókuszában álló személyeknek három beszélgetésben kellett részt venniük: egy családtaggal, egy gimnáziumi, majd egy egyetemi baráttal kellett legalább húszperces hangfelvételt készíteniük. Olyan emberekre esett a választás, akik a köznyelvtől eltérően beszélnek, így nyelvi sajátosságaik alapvetően beazonosíthatóak, de feltételezhetően az eltérő partnerek minősége szerint változik előfordulásuk gyakorisága. 

A kutatás szinte az egész országot felölelte: készült hangfelvétel Miskolcon, Szentesen, Debrecenben és Budapesten is. Mivel több beszélgetés zajlott egy-egy településen, de más személyekkel, így a kutatás igazolta, hogy a stílust nem a környezet, hanem a beszédpartnerek milyensége befolyásolja a leginkább. Fontos volt, hogy az adatok torzulása érdekében csak az előre egyeztetett emberek vegyenek részt. 

De vajon mit is árul el rólunk a beszédstílusunk? Tényleg máshogyan beszélünk a barátainkkal, mint amikor a vasárnapi ebédnél kell elmesélnünk a hetünket?

Az eredmények alapján megállapítható, hogy azon beszélgetések esetén lehetett a legtöbb nyelvi sajátosságot megállapítani, amikor a fókuszban álló személyek rokonaikkal érintkeztek, akikkel közös háztartásban éltek és szocializálódtak. Amikor barátokra került a sor, már sokkal kevésbé mutatott a vizsgált személyek beszéde sajátosságokat.

És mi okozta a legnagyobb meglepetést? 

A hipotézis ellenére nem mindig a fókuszban álló személy alkalmazkodott beszédpartneréhez beszédben, hanem fordítva is megtörtént, ami újabb utat nyit a hazai szociolingvisztikai vizsgálódásokban.