Az ELTE hatalmas tudásvagyont és kulturális értéket halmozott fel az évszázadok során, amelynek megőrzése és továbbadása kitüntetett feladata. Sorozatunkban hónapról hónapra e kulturális örökségből mutatunk be példákat. Az egyetemalapító tiszteletére készített serleget az emlékbeszéd előadója kapta, ennek hagyományát viszi tovább ma a Pázmány-napi előadás és elismerés.
„Mikor a Tekintetes Tanács bölcs intézkedéséből és a Hittudományi Kar bizalmából először nekem jut a szerencse, hogy Pázmány Péter dicsőséges emlékét és az egyetem alapításának korszakalkotó jelentőségét ünnepeljem, eltűnődöm azon, mily érzések és gondolatok vezethették a nagy Bíborost hatalmas műve megalkotására?” – ezekkel a gondolatokkal kezdte Dr. Trikál József az első Pázmány Péter-emlékserleg-beszédet 1936. szeptember 27-én a Pázmány-ebéd alkalmával.
A Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Egyetemi Tanácsa 1936. március 30-i ülésén határozott arról, hogy emlékserleget készíttet az egyetemalapító Pázmány Péter emlékének megörökítésére. A kezdeményezés szorosan kapcsolódott ahhoz, hogy az egyetem 1935-ben ünnepelte fennállásának háromszázadik évfordulóját, ennek szellemében hívták életre a serleget és a hozzá tartozó megemlékezési rendet is. A határozat értelmében az ünnepi alkalmon évente, váltakozó sorrendben a karok képviselői tartottak emlékbeszédet.
A beszédet tartó személyt minden tanév végén a kari dékánválasztó ülés választotta ki titkos szavazással. Az előadónak – miután röviden megemlékezett Pázmány Péterről – egy legfeljebb félórás tudományos előadást is tartania kellett az általa megválasztott témában. A beszédek időpontját a rektor határozta meg, rendszerint a tanévnyitó ünnepséget követő két héten belül. Arról is ő döntött, hogy az egyetem nyilvános rendes és rendkívüli tanárain kívül kik kapnak meghívást az eseményre. Az ünnepség alkalmával a rektor ebédet adott a résztvevők tiszteletére, az elhangzott beszédek pedig az egyetem „Beszédek” című sorozatában jelent meg nyomtatásban. A téma szabadon választható volt, érinthette az egyetemtörténet kérdéseit, az intézmény egykori kiváló tanárait, aktuális egyetemi ügyeket vagy az előadó szakterületének általános problémáit. Ezt az előadást nevezték „serlegbeszédnek”. Maga a serleg ezüstből készült, rajta az egyetemi címer és Pázmány bal oldali arcképe található.
A serleg egyik oldalán a következő felirat olvasható: “INCLYTAE MEMORIAE FUNDATORIS ALMAE UNIVERSITATIS NOSTRAE. PETRI CARDINALIS PÁZMÁNY de PANASZ”
Másik oldalán: “LELKI KUTAK LEGYETEK, HOGY MAGATOK BÉVSÉGÉBŐL MÁSOKAT IS ITASSATOK. PÁZMÁNY”
A rendezvény nem csak megemlékezésként szolgált, de arra is jó alkalmat biztosított, hogy a tanárok évenként rendszeresen találkozhassanak. Ennek nyomán az 1930-as években több helyen is elterjedtté váltak az intézményi serlegbeszédek.
E hagyomány újjáéledéseként értelmezhető az 1991-ben bevezetett szokás, miszerint a májusban tartandó Pázmány-napi ünnepi szenátusi ülések alkalmán az egyetem egyik kiemelkedő eredményeket elért professzora saját kutatási területéről megtarthatta az ún. „Pázmány Péter szakmai előadást”. Az Egyetemi Tanács 1992. április 6-i ülésén az a határozat született, hogy az előadás mindenkori előadóját az egyetem kitüntetésben részesíti.
A serleg napjainkban a Rektori Kabinetirodában található, a Rektori gyűjtemény részét képezi.
Szöveg és fotó: Kovács-Molnár Bianka