Eleinte a szülői példa, a családi kertészkedés és a közös kirándulások ragadták magukkal, később pedig támogató tanárok és vezetők mellett dolgozhatott, akik mindig irányt mutattak. Szeptember óta ő az ELTE Füvészkert új igazgatója, aki a méltán elismert Orlóci Lászlót váltja. Papp László interjúnkban arról beszél, hogyan vált a gyerekkori vonzalom élete meghatározó hivatásává, és miként fonódik össze mindez a Füvészkert világával.

Mikor jártál először a Füvészkertben? És hogyan lettél botanikus? Volt-e valaki, aki ebben motivált? 
Sok kisiskoláshoz hasonlóan A Pál utcai fiúk olvasása óta terveztem, hogy ellátogatok a Füvészkertbe, amire debreceniként Budapestre felkerülésemig, az egyetem megkezdéséig várnom kellett. Még éppen a nagy felújítások előtt jártam itt először, de már akkor megfogott a kert patinája és a gyűjteményeinek a gazdagsága. 

A növények iránti érdeklődésem ennél korábbra nyúlik vissza.

Biológus, kertet szerető szülők gyermekeként nőttem fel.

Gyerekkoromban először az állatok vonzottak, majd a saját kertünk növényeivel kezdtem el ismerkedni. Összegyűjtöttem és elvetettem az érő magokat, és az apró sikerek – a kikelő, majd virágzásig nevelt palánták – egyre közelebb sodortak a növényvilághoz. Családommal sokat kertészkedtünk, kirándultunk, az egyetemen oktató édesapámat mi is gyakran elkísértük a terepgyakorlataira.

A felmenőim között is voltak növénykedvelők, leginkább gazdálkodók. Például a végtelen Alföld közepén élt gyógyszerész dédapám az első világháborúban is gyűjtött és préselt növényeket az olasz fronton. Nagy büszkeség számomra, hogy őt hallgatóként két neves füvészkerti igazgató is tanította. Ezek után sosem volt kérdés számomra, hogy növényekkel foglalkozzam, biológus legyek, amit az ELTE-n tudtam elképzelni.

Miben más a Füvészkert, mint egy „átlagos” munkahely egy botanikus számára? És mikor vált világossá, hogy ez több lesz számodra egy munkahelynél?
A botanikus kertek világa már gyerekkoromban közel állt hozzám: édesapám évtizedeken át a Debreceni Egyetemi Botanikus Kertben dolgozott, amelyet nyugdíjazásáig vezetett. Gyakran elkísértem a hétvégi ügyeletekre, és órákig barangoltam a kertben.

Az ELTE-re kerülve lelkesen jártam Isépy István tanár úr – korábbi kertigazgató – népszerű óráira, ahol gondolatban bejártuk a Földet, és megismerkedtünk a távoli tájak sokszínű növényeivel, valamint az őket kutató tudósok életének érdekes epizódjaival.

Ezekben az években a Füvészkert megbízásából – a szükséges engedélyekkel a zsebemben –

bejártam az Északi-középhegységet, ritka növények magjait gyűjtve.

Ekkor még a kutatói-oktatói pálya vonzott, és nem gondoltam, hogy egyszer botanikusként dolgozom majd a kertben. Ez a fordulat Isépy tanár úr javaslatára következett be, amikor a nyugdíjazása után megpályáztam a botanikusi státuszt. Hét évig dolgozhattunk együtt, és számíthattam tanácsaira, egészen a földi léttől való távozásáig – keveseknek adatik meg ekkora kegy az életben.

Felnőtt fejjel vált igazán világossá számomra, milyen sokrétű munka zajlik a botanikus kertekben: a növényvilág megismertetése és oktatása a bölcsődésektől az egyetemi hallgatókig, a tudományos kutatás, valamint a ritka és veszélyeztetett fajok megőrzése és megmentése, amely révén a kertek a természetvédelemben is kiemelkedő szerepet töltenek be.

Az ELTE Füvészkert ráadásul különleges adottságokkal rendelkezik: hazánk legidősebb botanikus kertje, a főváros közepén helyezkedik el kiváló közlekedési adottságokkal, és A Pál utcai fiúk hallhatatlan regénye révén sokan, a szakmánktól távoli érdeklődésűek is felkeresik, amiből egyedülálló együttműködések, rendezvények, kiállítások születnek.

Botanikusként és a Füvészkertért Alapítvány vezetőjeként már belülről ismerted az intézményt. Miben más most igazgatóként felelősséget vállalni érte? 
Nagy megtiszteltetés számomra átvenni a kert vezetését Orlóci László igazgató úrtól, akinek tudása és munkássága számomra példaértékű. Nemcsak a kertész szakmában, hanem a biológusok körében is széles körű elismertségnek örvend, menedzseri tehetsége pedig kiemelkedő. Sokkal tartozom neki: amint a Füvészkert kötelékébe kerültem, bizalommal vont be a működtetés rejtelmeibe, és bemutatott a szakmai partnereknek.

A Füvészkert negyedévezredes történetében ő az első igazgató, aki korábban főkertészként is dolgozott, így a kert működését és üzemeltetését a legapróbb részletekig ismeri. Néhány éve abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy korábbi szakmai feladataimon túl a kert- és épületüzemeltetés döntéshozói felelősségét is rám bízta: a Füvészkertért Alapítvány elnöki feladatait 2019-ben vettem át Isépy tanár úrtól. A Kancellária átszervezésével és az üzemeltetési modell megváltozásával a közhasznú szervezet 2023-tól a gödi Huzella Kert, 2024-től pedig a Füvészkert üzemeltetőjeként működik.

Igazgatóként sem szeretnék letérni arról a dinamikus pályáról, amelyre Orlóci László a Füvészkertet állította.

Az Egyetem felügyelete alatt a kert – programjai és alapfeladatai ellátása mellett – képes megteremteni működésének és fejlesztésének pénzügyi feltételeit, mindezt a szakmai értékek megőrzése mellett. Büszke vagyok arra, hogy tizenkét éve – amióta a kertben dolgozom – ennek az iránynak magam is részese lehetek, és számos elemét magaménak érezhetem. A munkámat nagy szerencsémre elődöm aktív közreműködése és tanácsai is segítik.

Hogyan látod jelenleg az ELTE Füvészkert helyzetét? Miben erős ma a Füvészkert, és mik a legnagyobb kihívásai: fenntartás, forráshiány, klímaváltozás, látogatói elvárások?
A Füvészkert helyzetét jelenleg stabilnak látom. Társadalmi támogatottsága az elmúlt húsz évben jelentősen megerősödött a korábbi időszakokhoz képest. Ez a folyamat akkor indult el, amikor a kert a szakmai és oktatási célú látogatások mellett az általános érdeklődők előtt is megnyitotta kapuit.

Közvetlen elődeim, Orlóci László és Isépy István, valamint a kollégák munkájának köszönhetően a kert tartalommal és élettel telt meg. Olyan, mára hagyományosnak mondható programok születtek, mint a Sakura Napok, a japáncseresznyefa-virágzás ünnepe. Ennek eredményeként az addig évi 10–12 ezer fős látogatószám néhány év alatt megduplázódott, majd az elmúlt években elérte az évi 60 ezer főt.

A kert iránti érdeklődés tavasztól őszig intenzív.

A terhelhetőséget vizsgáló tanulmány szerint éves szinten – a kert és gyűjteményei károsodása nélkül – akár 100 ezer látogató fogadása is lehetséges. A novembertől márciusig tartó, kevésbé látogatott időszak megszólítása ugyanakkor komoly kihívást jelentett. Az elmúlt három évben a lengyel Wonderful Lighting Kft.-vel társszervezésben megvalósított fénykiállításunk évenként további mintegy 100–100 ezer látogatót vonzott. A rendezvény esti időpontban, kiépített ösvényeken látogatható, így nem terheli meg a kertet.

Bár a kezdeményezés szakmai körökben kritikákat is kapott,

sikerült általa olyan közönséget megszólítanunk, amely korábban nem kereste volna fel a Füvészkertet.

Sok látogató a téli élményt követően a nyári időszakban is visszatér, sőt volt, aki később a lakodalmát is a kertben tartotta. Mindez rámutat azokra a nem kizárólag szakmai bevételi forrásokra, amelyek hozzájárulnak a hatékonyabb üzemeltetéshez, a magas színvonalú szakmai munkához és a munkatársak megtartásához szükséges bérezés biztosításához.

Pályázati forrásokat elsősorban a gödi Huzella Kert esetében tudunk igénybe venni. A helyi közösség számára jól ismert gyűjteményes kertben korábban ELTE-s tanszékek végeztek oktató- és kutatómunkát, valamint az akadémiai Dunakutató Intézet is itt működött. A felújítások miatt évekre bezárt kertet idén márciusban tervezzük újra nyitni, bemutatva a megújult és újonnan létrehozott elemeket: többek között a Dunakanyarra rálátást biztosító virtuális kilátót, a foglalkoztató teremmel kiegészített gyógynövénykertet és a nagy üvegházat. Ezek egyaránt alkalmasak oktatási, kutatási és rekreációs célokra.

A kültéri növénygyűjtemények számára az egyik legnagyobb kihívást a klímaváltozás jelenti.

A forró, tartósan száraz nyarak – még öntözés mellett is – szelektálják az érzékenyebb fajokat, amit az újonnan megjelenő kártevők tovább erősítenek. Ezeket a folyamatokat folyamatosan dokumentáljuk, és tudományos kutatásaink eredményeire támaszkodva, ellenállóbb fajok és kertészeti változatok alkalmazásával alakítjuk át gyűjteményeinket.

Mennyire tud egyszerre tudományos műhelyként és közönségbarát térként működni a kert? Kik a Füvészkert leggyakoribb látogatói ma?

Nyugat-európai példák is igazolják, hogy a tudományos munka jól megfér a nagyközönségnek szóló ismeretterjesztő és rekreációs tevékenységekkel. Napjainkban egyre többen érdeklődnek a természet, különösen a sokszínű növényvilág és annak megőrzése iránt, akár az otthoni környezetben is.

A Füvészkertben évtizedek óta tartunk szakvezetéseket, valamint a népszerűbb növényekhez kapcsolódó workshopokat és foglalkozásokat, amelyek iránt folyamatosan nő az érdeklődés. Számos iskolai csoport érkezik hozzánk a Pál utcai fiúk olvasását követően, míg a „Green School” mintájára szervezett gyermekprogramjaink a Szamóca Tanodával együttműködve az óvodás és iskolás korosztályt érzékenyítik a növényvilág iránt.

Tematikus rendezvényeink – például a Paradicsom- és Fügenap, valamint a 2007 óta megrendezett Sakura Napok – egy-egy kulturálisan fontos növény köré épülnek, és évről évre több ezer látogatót vonzanak. A Füvészkert emellett a kertészeti és biológusképzés kiemelt gyakorlati helyszíne, ahol az élményszerű, érzékszervi tapasztalás hatékonyan egészíti ki a tantermi oktatást.

Milyen Füvészkertet szeretnél látni 5–10 év múlva? 
A Füvészkert üzemeltetése két éve jelentős átalakuláson ment keresztül annak érdekében, hogy az Egyetemmel együttműködve egyszerűbbé, költséghatékonyabbá váljon, és külső források bevonásával a fejlesztések is megvalósulhassanak. A sikeres átállást az egyetemi kancellária – elsősorban Kancellár úr – által kialakított működési modell, valamint a felkészült és összeszokott munkatársi közösség tette lehetővé.

Törekedtünk arra, hogy a változások a látogatók, a dolgozók és partnereink számára a lehető legkevésbé legyenek érzékelhetők, miközben a működés feltételei javultak. Igazgatóként szeretném folytatni ezt az irányt, az egyetemi oktatás és kutatás támogatását további képzések és kutatási projektek Füvészkertbe történő bevonásával.

Jelenleg is dolgozunk kutatási infrastruktúránk és szakmai hálózatunk fejlesztésén

mindkét kertünkben. Célunk, hogy a Huzella Kert szervesen bekapcsolódjon Göd szakmai és közösségi életébe, és az ott folyó oktatási és kutatási tevékenység ismét megközelítse korábbi szintjét. Emellett továbbra is aktívan részt veszünk egyetemünk kiemelt programjaiban, különös tekintettel a fenntarthatóságra épülő kezdeményezésekre és a harmadik missziós tevékenységek támogatására.

Van-e olyan terved vagy álmod a Füvészkerttel kapcsolatban, amelyet mindenképp szeretnél megvalósítani?
Több régóta dédelgetett álmom is van a Füvészkert jövőjét illetően. A korábbi nagy felújítások nem érintették a Festetics-kastélyt és a mintegy 170 éves bejárati épületegyüttest. Jelenleg ez utóbbi megújításának előkészítésén dolgozunk, az általuk közrefogott udvar közforgalom számára történő megnyitásával.

A bejárat jelenleg a kőfalakkal takart környezet miatt nehezen észlelhető. A kerítés beljebb helyezésével, az épületek vonalához igazodva szeretnénk kialakítani az eredeti, másfél évszázados tervek alapján megálmodott fogadóteret, amely még vonzóbb belépési élményt nyújthat a látogatóknak. Ezt a teret „Füvészkert térnek” nevezzük el.

A felújítással érintett épületek egyikében egy, a Füvészkert rangjához méltó látogatóközpont kapna helyet. Bízom benne, hogy ha a teljes épületegyüttes megújítása rövid távon nem is valósulhat meg, a következő két-három évben legalább a fogadótér és a látogatóközpont kialakítása elkészülhet.

Az intézményvezetés mellett marad-e idő a botanikára, a kedvenc növényeidre?
Oktatásra és kutatásra mindig szánok időt, utóbbit főleg kedvenc növényeimnek szentelem. A szabadidőmet pedig a családommal szeretem tölteni. Általában olyan kirándulási helyszínt választok, ahol érdekesebb, kedvesebb növények élnek, amelyeket megnézhetünk. A szobanövényeinket, kaktuszainkat sokszor a kislányaimmal együtt gondozom. Szívesen nézegetik, öntözik vagy éppen pakolják át őket, és közösen örülünk a fejlődő virágoknak. Nekem is azért olyan kedves a növényekkel való foglalkozás, mert ezt gyerekoromban én is szüleimmel, nagyszüleimmel tettem. A sikerélmények csak ezután következnek…

Készítette: Koncz Virág