Interjú Scheuer Gyula kancellárral

Az ELTE kancellárjával a Napi.hu készített interjút „Bérek és agyelszívás – mérlegen a magyar egyetemek” címmel. A páros interjú másik megszólalója Jenei Zoltán, a Pécsi Tudományegyetem kancellárja volt.

Bő egy éve iktatták be az egyetemi kancellárokat. Az universitasok új gazdasági vezetőitől racionálisabb költekezést, működési transzparenciát és költségtakarékosságot vártak el. Hogy mit tudtak ezekből megvalósítani az elmúlt 12 hónap alatt? A Napi.hu interjújában ezekre a kérdésekre keresték a választ Scheuer Gyulával, Egyetemünk kancellárjával és Jenei Zoltánnal, a Pécsi Tudományegyetem (PTE) kancellárjával.

Méretében, elhelyezkedésében és szervezetében is különböző két universitas az ELTE és a PTE. Az előbbi az ország egyik elit intézményének számít, amelyet eddig is stabil gazdálkodás jellemzett, míg a pécsi egyetem körül éveken át botrányok „csapkodtak”. Hogyan fogadták Önöket az egyetemi vezetők?
J.Z.: Pécsett az egyetem költségvetésének súlyos gondjai mellett a bizalmatlanság okozta a legnagyobb problémát. A kancellár belépésével ugyanis létrejött egy duális irányítás az egyetem. A korábbi rektori szintről egy sor jogosítvány átkerült hozzám, s ez látható feszültségeket okozott. Még akkor is, ha sokan látták: a régi megszokott üzemeltetési modell már évek óta nem működött jól. Több milliárd forint hiánnyal és rosszul működő szervezettel vettem át az egyetem gazdálkodását, amit tetézett, hogy ezzel egy időben kellett elfogadtatni az új szervezeti és működési szabályzatot (szmsz) és hosszú távú stratégiát. A szenátus ezeket jóváhagyta és így viszonylag rövid időn belül stabilizálni a PTE helyzetét. Míg 2014 végén még 4,7 milliárd forint volt a hiány, egy évvel később 840 millió. Évi 80 milliárdos költségvetésnél 1 százalékos hiány már kezelhető – és ezt tovább lehet faragni. Jövőre az PTE gazdálkodása már egyensúlyban lesz.

S.Gy.: Likviditási szempontból az ELTE a felsőoktatási intézmények között jobb helyzetben volt. Konszolidációra ugyanis nem volt szükség. A korábbi vezetés csak a rendelkezésre álló keretek terhére költekezett, így hiány sem volt. A problémák a sajátos decentralizált struktúrából adódtak. A karok saját szervezetei a teljes működést, üzemeltetést átfogták. Még az ingatlangazdálkodásról is kari szinten döntöttek. Az ELTE központja egyfajta koordináló szervként működött, és ennek megfelelően a pénzek elosztását végezte. A rendszert a szétaprózottság, karonként változó hatékonyság jellemezte. Ugyanazon feladatot ellátó kollégák karonként különböző fizetést kaptak, kapnak. Mivel nem álltunk erős pénzügyi nyomás alatt, volt elegendő időnk a problémák feltárására és elemzésére. Egy év alatt eljutottunk odáig, hogy minden karon egységes szervezeti rendszer alakult ki. A kancellári területhez tartoznak a tanulmányi és gazdasági hivatalok, melyek ellátják a pénzügyi, üzemeltetetési, informatikai, humánpolitikai feladatokat. A most indult második szakaszban egyetemi szinten egységes beszerzési tevékenységet indítottunk el, folytatjuk a kari informatikai rendszerek átvételét és a korábbiaknál magasabb szintű háttértámogatást szeretnénk megvalósítani az akadémiai terület irányába. A felsőoktatási struktúraátalakítási alap támogatásával megkezdtük egy olyan egységes Integrált intézményirányítási rendszer kialakítását, amely részletes áttekintést biztosít az egyetem működésének fő folyamatairól.

Az egyetemek mindig forráshiányra panaszkodnak, s ezzel indokolják az oktatási feltételeket és a gyalázatos tanári béreket. Ezek szerint lehetett takarékoskodni. Az átszervezés önmagában elegendő volt?
J.Z.: Természetesen nem. Igaz, a kancellári intézmény bevezetésének önmagában is fegyelmező ereje volt a gazdálkodásban. Felesleges beszerzésekről mondtak le és ez önmagában több száz millió forint megtakarítást jelentett. A pályázati pénzeket is másképpen használtuk fel, ezzel egymilliárdot tudtunk visszaforgatni a költségvetésbe. Erősebb lett a versenyeztetés, és ma már nincs olyan jelentős beszerzés, ahol elmaradna a közbeszerzési eljárás. A tartozásállomány leépítésével csökkent a késedelmi kamatok összege is - ez utóbbi százmilliós megtakarítást eredményezett. Az egészségügyi intézményeink konszolidációjára 1,6 milliárd forintot kaptunk - ezek együttesen eredményezték a pénzügyi stabilizációt.

S.Gy: A kancellári rendszerhez kapcsolódóan megtakarításokat tudunk elérni, a tevékenységek standardizálásával. Egységesebb lett a beszerzés, az ingatlangazdálkodás és a pályázati rendszer is. A karokon például több mint 1200, különböző típusú nyomtató működik. Ez drága és kezelhetetlen. A központi informatikai rendszer az összes számítógépek alig 10 százalékát kezelte. Néhány év alatt el szeretnénk érni azt, hogy ez a tarthatatlan szétaprózottság is megszűnjön. Komoly megtakarításokat várunk az energetikai beruházásainktól. A 2015-ben befejezett, a 2017 végéig befejezni tervezett beruházások eredménye elérheti a 400 millió forintot. A 2015-ben lebonyolított árambeszerzésünk révén igen kedvező árat sikerült elérnünk, emellett most előkészítés alatt álló egy gázbeszerzésünk, ezek nyomán 100 milliós nagyságrendű megtakarítást remélünk. A megtakarítások visszaforgathatóak az egyetemi szolgáltatások színvonalának javítására. Mindezek ellenére véleményem szerint a valódi kitörési pontot az egyetem saját bevételszerző képességének erősítése jelentené. További lehetőséget jelenthet az akadémiai szektor képzéseinek, működésének átgondolása, hiszen az egyetem költségeinek túlnyomó részét a bérköltségek teszik ki. Ez utóbbi kérdéskör azonban már inkább az egyetem akadémiai vezetésének kompetenciájába tartozik.

Mennyit tesz ki ez Pécs esetében?
J.Z.: Hasonló arányt, 45 százalékot.

Milyen elvonásokkal és plusztámogatásokkal számolhatnak idén?
J.Z.: A PTE költségvetési támogatásának normatív része továbbra is megmarad, de ez nem elég ahhoz, hogy az egyetem valóban jól működjön. További kormányzati céltámogatásokat, pályázati pénzeket kell megnyerni. Sok tartalék van a regionális gazdasági életben való szerepvállalásban is. Az egyetem a város legnagyobb munkaadója és így jelentősége is kiemelkedő. Kutatóbázisainkat felhasználva el tudunk mozdulni egy vállalkozó egyetem felé és így jelentős pluszbevételekre tehetünk szert. A bérfejlesztéshez szükséges többlettámogatást a központi költségvetés részben biztosítja, a pluszbevételeket egyéb fejlesztésekre, a programokban részvevők javadalmazására fordíthatjuk. Komoly felelősségünk van minden további tartalék feltárásában. Csak egy példa: rengeteg ingatlanban működik az egyetem, ha ezt csak egy kicsit sikerül racionalizálni, jelentős összegeket takaríthatunk meg.

S.Gy: Tavaly képzési támogatásként – a csökkenő hallgatói létszám ellenére – félmilliárddal kaptunk többet, mint 2014-ben. Idén nem számolunk jelentős növekedéssel. Több egyedi támogatáshoz is jutottunk 2015-ben, például a felsőoktatási struktúraátalakítási alapból 700 millió forintot, KEOP-beruházásokhoz 650 millió forintot nyertünk el, tavaly decemberben pedig a Bibó Kollégiumhoz 700 millió forintos támogatásról, illetve egy 5 milliárd forintnyi KEOP-pályázatról született kedvező kormányzati döntés. Az éve elején életbe léptetett béremelésekre céltámogatásként mintegy 900 millió forintot kap egyetemünk.

Egy évvel ezelőtt sokan attól tartottak, hogy a kancellárok a gazdálkodáson túl az oktatásba is beleszólnak. Ennek volt valami alapja?
J.Z.: Megértettem a velünk szembeni korai bizalmatlanságot, de rövid időn belül kiderült, hogy ennek semmi alapja nincs, hiszen az egyetem gazdálkodásának irányítására, átszervezésére szerződtünk. Nem akartunk és nincs is lehetőségünk beleszólni az oktatásba. Fő feladatunk az oktatás, kutatás feltételeinek megteremtése, biztosítása. A számok nyelvén ez azt jelenti, hogy a PTE éves költségvetése tavaly mintegy 75 milliárd forint volt, amelyből az uniós források meghaladták a 14,5 milliárdot, 34-35 milliárdot tett ki az egészségügyi szolgáltatás, a többi pedig az oktatáshoz, kutatáshoz kapcsolódik. Idén hasonló számok, és arányok várhatók.

Végül is Önök ülnek a pénzeszsákon, s ez alapvetően meghatározza az egyetemek életét.
S.Gy.: A politika és a média egyaránt hajlamos a túlzott leegyszerűsítésekre, sajnos félreértelmezések is előfordulnak. A kancellár intézményének bevezetésével egyidejűleg a rektor megválasztása miniszteri hatáskörből átkerült az egyetem szenátusának döntési kompetenciájába. Szerintem ez nehezen értelmezhető az egyetemi autonómia csökkentésének.
Minden felsőoktatási intézmény más és más; bonyolult érdekstruktúrák. Az akadémiai vezetésen belül, a dékánok és a központ, a dékánok és az intézetek, a karok egymás között, intézetek, tanszékek egymás között, a szolgáltató területek és az akadémiai területek között, a pályázók és a nem pályázók között, kutatók és oktatók között, tudományos akadémián belül betöltött pozíciókhoz kapcsolódóan rendkívül sok törésvonal feszül. Ugyan a pénzek elosztására a kancellár tesz előterjesztést, erről végül a szenátus dönt. Az ELTE esetében ez 42 főből áll, amelyből a kancellár csak egy. Bizonyos kérdésekben a kancellárnak vétójoga van, de ennek alkalmazására eddig az ELTE-n nem volt szükség. A legnagyobb kihívást számomra ezen érdekek összehangolása jelenti. Ebben sok segítséget kaptam egyetemünk rektorától, Mezey Barnától és az akadémiai vezetés több tagjától.

J.Z.: Nem mindig volt transzparens a pénzek elköltése. Ma már ez teljesen átlátható, akár havonta is követhető. A PTE-n belül 10 kar működik, a karokhoz intézmények társulnak, de működtetünk színházat és borászati kutató intézetet is. A központi szervezetek fenntartási költségeit, és az egyes karokon jelentkező bevételeket mindig kiemelt figyelem övezi. Az orvostudományi karon - például a külföldi hallgatók befizetései miatt - komoly bevétel jelentkezik, de ha másutt jelentkezik kiadási igény, akkor átcsoportosítást hajtunk végre és ezt el kell fogadni. Ebben sokat segít a belső nyilvánosság. Az is nagy eredmény, hogy minden szereplő felismerte: a viták nem mehetnek az összegyetemi érdekek kárára. A kancellártól a régóta húzódó gondok, szőnyeg alá söpört problémák megoldását várták. Egy év alatt persze ezeknek csak egy részét tudtuk megoldani. De úgy ítélem meg, hogy megvan a hitelesség, a bizalom, amelynek a jelentőségét nem lehet eléggé értékelni.

A tavalyi év a stabilizációról szólt – és az idei?
J.Z.: A bérfeszültség oldása és a minőségi oktatás feltételeinek megteremtése 2016 nagy feladata. A 15 százalékos költségvetési bérfejlesztés januártól bevezetésre került, de nem mindenkit érint egyformán. Megítélésem szerint lesz saját mozgásterünk ahhoz, hogy megoldást találjunk és feloldjuk ezt a feszültséget. A modern városok program részeként a Kormány 24 milliárd forint költségvetési forrást nevesített a PTE fejlesztésére, amely 2019-ig az egyetem rendelkezésére áll. Az elsődleges cél az egyetemünkön tanuló külföldi hallgatók létszámának megduplázása, de a programhoz tartozik részben egy új campusberuházás, részben a meglévő ingatlanok felújítása is, amely valamennyi kart érint, ahol külföldi hallgatókkal foglalkoznak.

S.Gy.: A versenyképes egyetemhez jó oktatók és jó hallgatók kellenek. Az alapkérdés: hogyan lehet megszerezni és megtartani őket. A magyar egyetemekről már megindult a kiáramlás Nyugat-Európába. A legjobb oktató-kutatók számára fontos a külföldi tapasztalatszerzés. A fiatalok esetében a külföldön tanulás kezd divattá válni. Önmagában ezt nem tartom negatívnak. Attól tartok azonban, azon fiatalok jelentős része, akik rögtön érettségi után kezdik meg külföldi tanulmányaikat, számos esetben már nem térnek vissza Magyarországra, így „elvesznek” Magyarország számára Ha a magyar egyetemek nem képesek emelni a képzés, az egyetemi és a kollégiumi szolgáltatások színvonalát, akkor ez a folyamat gyorsulhat. Az idei Educatio Kiállítás megnyitóján a kanadai nagykövet asszony biztatta a jelenlevőket, hogy tanuljanak Kanadában, s már több mint 40 külföldi felsőoktatási intézmény próbálta meggyőzni a magyar diákokat, hogy tanuljanak külföldön. Személyes véleményem szerint a felsőoktatáshoz kapcsolódó kormányzati döntésekben, az akadémiai szektor szemléletének átformálásában, a magyarországi fiatalok itthon tartásának kellene az első számú prioritásnak lennie. Hasonlóan fontos területnek látom a magyar egyetemek Kárpát-medencei szerepvállalásának erősítését. Mindez nem érhető el rövid időn belül, de az idő sürget.

Forrás: Napi.hu