Új típusú öröklésmenet
Egy veseelégtelenséghez vezető kór, a nefrózis öröklődésével kapcsolatban számol be új fejleményekről a világ vezető genetikai tudományos folyóirata, a Nature Genetics. A publikáció első szerzője Tory Kálmán, a Semmelweis Egyetem I. Sz. Gyermekgyógyászati Klinikájának adjunktusa. A most megjelent tanulmány két akadémiai kutatócsoporttal, a Semmelweis Egyetemen működő, Tulassay Tivadar vezette MTA-SE Gyermekgyógyászati és Nephrológiai Kutatócsoporttal és a Perczel András egyetemi tanár vezette MTA-ELTE Fehérjemodellező Kutatócsoporttal, illetve egy párizsi laborral (INSERM U983 laboratórium) együttműködésben végzett munka eredménye.
Tory Kálmán arra figyelt fel, hogy amennyiben a hagyományos (mendeli) öröklődés érvényesülne egy recesszív nefrózis szindrómában, akkor sokkal több ember kellene, hogy szenvedjen ebben a betegségben. Ennek okát keresve jutottak a most publikált új öröklésmenet felismeréséhez. Az eltérés hátterében eredményeik szerint ugyanis az áll, hogy ha mindkét szülő által hordozott gén-kópia is hibás, akkor sem lesz feltétlenül beteg a gyermekük, csak akkor, ha bizonyos hibák társulnak bizonyos hibákkal, nem mindegy ugyanis, hogy „ki kivel van párban”, vagyis milyen apai és milyen anyai hiba társul. „A társítások nagy részénél meg tudjuk mondani, hogy kórokiak-e vagy sem, így az eddig veszélyeztetettnek tartott szülőpárok nagy része fellélegezhet” – fogalmazott Tory Kálmán, hozzátéve, hogy mindez megváltoztathatja a genetikai tanácsadást más recesszíven öröklődő betegségekben is. Ez tehát azt jelenti, hogy a szerzők egy olyan genetikai polimorfizmust figyeltek meg, amelynek patogenitása a társuló mutáció függvénye: egyes mutációkkal betegséghez, míg másokkal „csendes” együttéléshez vezet.
A forradalmian új genetikai öröklésmenetet és annak következményeit a szerzők több szinten vizsgálták és bizonyították. Az ELTE kutatói, K. Menyhárd Dóra, Stráner Pál és Perczel András a genetikai módosulás következményét molekuláris, sőt atomi szinten, a podocin fehérje dimerképződési hajlamával korreláltatták és fehérje térszerkezet-változással magyarázták a különböző polimorfizmus-mutáció párok eltérő hatását. A térszerkezet-vizsgálat rámutatott arra, hogy a podocin fehérje „páralkotási” képességének megváltozása áll a jelenség hátterében. Amennyiben a két monomer egyikének szerkezetét a vizsgált polimorfizmus, míg a másikét a társuló specifikus mutációk valamelyike torzítja, a dimer szerkezete kóros lesz, és ez vezet a sejten belüli lokalizáció megváltozásához.
A közös munka kiemelkedő értéke a klasszikus öröklésmenet (mendeli szabályok) kiszélesítése mellett az, hogy a kutatás a tudományterületek szokatlanul széles körét ölelte fel. A gyakorló gyermekgyógyász betegágy mellett tett megfigyeléseiből kiindulva előbb a fehérje sejten belüli lokalizációjáig, majd annak térszerkezeti tulajdonságáig finomították a „képet”. A vizsgálatot végző kutatók örömére a molekuláris szintű felismerések – a mikrokozmoszban megfigyelt molekuláris tulajdonságok és magyarázatok – azonnal és közvetlenül visszahatnak a genetikai tanácsadás, a gyakorló orvoslás szintjére.
A probléma komplex megközelítése két magyar (MTA-SOTE és MTA-ELTE) és egy párizsi laboratórium intenzív együttműködésének eredménye, mely az ötletadó Tory Kálmán gyermekgyógyász kitartó munkájának köszönhetően született meg. A Semmelweis Egyetem honlapján részletesen olvashatnak a kutatás menetéről és a kapott eredményekről.