Universitas, kultúra, folytonosság

A rendezvényt Borhy László akadémikus, az ELTE rektora vezette. A programban közreműködött az ELTE BTK Művészetközvetítő és Zenei Intézet kórusa, Erdős Ákos habilitált egyetemi docens vezetésével.

A Pázmány-napi szakmai előadást minden évben az egyetem egyik kiemelkedő eredményeket elért oktatója tartja saját kutatási területéről. Az 1991-ben indult sorozat idei előadója Weiszburg Tamás, a Természettudományi Kar habilitált egyetemi docense volt. Az Ásványtani Tanszék, az ELTE Természetrajzi Múzeum és az ELTE Geológus Kert korábbi vezetője Universitas: a kultúra folytonossága az ásványtan példáján címmel tartotta meg előadását.

A témának különleges aktualitást ad, hogy az ELTE a következő tanévben ünnepli az ásványtan szervezett oktatásának 250., az önálló Ásványtani Tanszék megalapításának 175. évfordulóját. Az Egyetem 1774 óta folyamatosan működteti Ásványtárát, ahol az összegyűlt példányok egyedülálló lenyomatai a tudomány és a körülötte kialakult kultúra negyed évezredes történetének. E folytonosság szép példája, hogy a Természettudományi Kar munkatársai a tavasszal fejezték be rekonstrukciós munkájukat a Pannonhalmi Apátság országos jelentőségű ásványtárában, amelynek alapját az ELTE elődintézményéhez kötődő Spaits István 18. századi gyűjteménye képezi.

Mint Weiszburg Tamás elmondta, az „ásvány” szó egyike a Tihanyi Apátság 11. századi alapítólevelében szereplő 58 magyar szónak, mai tudományos jelentését azonban csak a 18. század második felében kapta. A tudományágat egyetemünkön kezdetben az Orvosi Karon tanították, és bár az orvosok és gyógyszerészek még a 20. században is szigorlatoztak belőle, a 19. század közepétől a természetrajz szakos tanárok képzése mellett földtudományi és ipari alkalmazásai kerültek a figyelem erőterébe.

A szilárdtestfizikával és -kémiával határos, a nagyműszeres anyagvizsgálatoktól immár elválaszthatatlan tudomány a 21. századra ismét változtatta hatásterületét. Az ásványtani gondolkodás a különleges tulajdonságú, új anyagokat tervező anyagtudomány, valamint az ökológiai fenntarthatóság, a klímaváltozás, a szilárd hulladékok csökkentése szempontjából meghatározó környezettudomány keretében segíti ma a fejlődést, emellett a régészeti és művészettörténeti tárgyak leírásában is megkerülhetetlen.

„Az ásványtan több évszázados egyedi kultúra, gondolkodásmód és tapasztalat, amely a milliméter milliomod részétől a sokszáz kilométeres méretekig képes választ adni az emberiség aktuális problémáinak sokaságára. Az Universitas szelleme, kerete nélkül e sokoldalúság nem juthatott volna sikerre” – zárta előadását Weiszburg Tamás.

Az előadás prelegálóját a hagyományoknak megfelelően az egyetem Jubileumi Ezüst Emlékéremmel tüntette ki.

Ezt követően „doctor et professor honoris causa” címek adományozására került sor. Az egyetem olyan nagy hatású tudósoknak adományozza a díszdoktori címet, akik rendszerint több évtizedes, gyümölcsöző kapcsolatban állnak az ELTE-vel.

Martin Ahrens a polgári jog és a polgári eljárásjog nemzetközi hírű szaktekintélye, a Georg August Universität Göttingen professzora. Mint köszönőbeszédében elmondta, közel másfél évtizede áll szoros kapcsolatban az ELTE jogi karával, ahol az évek során sok kutatóval és oktatóval dolgozott együtt különböző projekteken, konferenciák szervezésétől csereszemináriumok rendezéséig. A széleskörű oktatási és kutatási együttműködésnek az évek során nagy jelentősége lett nemcsak szakmai, de személyes életében is, amiért háláját fejezte ki egyetemünknek. 

Peter-Tobias Stoll, a nemzetközi gazdasági és környezetvédelmi jog elismert szakértője hosszú ideje az ELTE német nyelvű jogászképzésének prominens előadója, emellett az ÁJK aktív támogatója a német nyelvterületen. "Örülök, hogy jó ideje részt vehetek az ELTE tudományos életében, a tanítás mellett több projektben együttműködtünk már a Nemzetközi Jogi Tanszékkel, és segíthettem több kiemelkedő doktori kutatást és PhD-disszertációt is – említett néhányat ELTE-s tevékenységei közül a göttingeni professzor. – Remélem, a közös munka még sokáig folytatódik mindkét fél megelégedésére."

Wilhelm Kühlmann a német irodalomtudomány, valamint a kora újkori közép-európai irodalom és művelődés szaktekintélye, a Heidelbergi Egyetem professor emeritusa. A díszdoktori oklevél átadása után a kivételes műveltségű tudós professzor latin nyelven mondott köszönő szavakat. Kiemelte, hogy a magyar értelmiség már a 16. század óta jár Heidelbergbe tanulni, ő ezt a régi hagyományt folytatta, amikor Budapestre jött órát adni, illetve támogatta a tíz évig tartó ELTE–Heidelberg partnerséget. "Ez a tradíciót újra meg újra meg kell újítani" – tette hozzá. 

Gian Vittorio Caprara a személyiségpszichológia világszerte elismert képviselője. A La Sapienza Egyetem professzora meghatottságának adott hangot, amiért az ELTE professzorai közé fogadta. "Amikor ilyen öröm éri az embert, nem is juthat eszébe más, mint a hála – mondta. – A sikert soha nem egyedül magunknak köszönhetjük, hanem mindazoknak, akik életünket kísérik, a családunknak és a munkatársainknak. Elsősorban most is őket illeti az elismerés" – zárta szavait. 

Lovász László a diszkrét matematika és a számítógép-tudomány világhírű kutatója. Megtisztelőnek érzi – mondta –, hogy kitünteti az egyetem, amelyik jelen korunk annyi, világszinten elismert tudósát nevelte ki. A matematika szeretetére és a matematikatanítás technikájára az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanította annak idején, és az itt szerzett tudással a világ minden részén meg tudta állni a helyét, ami erőt adott neki. Az egyetemen nem volt mindig harmonikus a légkör, az utóbbi évtizedekben azonban a megosztottságot sikerült leküzdeni – fejezte ki örömét az ELTE professzora. 

Az ülés a hagyományoknak megfelelően a Nagyszombati himnusszal zárult, a Pázmány-nap az Aula Magnában 18 órakor kezdődő koncerttel és táncelőadással ér véget, ahol az ELTE „Eötvös” Művészeti Együttes működik közre.