Színháztudományi mesterképzés indul az ELTE-n
Az ötlet, hogy az ELTE-n induljon önálló színháztudományi képzés, honnan ered?
Az ELTE-n mindig is voltak színházas kurzusok, csak elszórtan, különböző tanszékeken – az irodalomtudományin, az esztétikán – vagy egyes nyelvszakokon lettek meghirdetve. Azt gondoltuk, hogy összegyűjtjük ezeket az oktatókat és kurzusokat, hogy aztán létrejöhessen egy színháztudományi szak. Az is fontos szempont volt, hogy másfajta színháztudományi képzést nyújtsunk, mint ami a “konkurens” szakokon zajlik.
Miben, mitől lehet majd más ez a képzés?
Nálunk nem szigorú színháztudományi vagy gyakorlati színházi képzés van, a színházat egyrészt a társadalomtudományokba ágyazottan, másrészt pedig a művészetek felől megközelítve szeretnénk tanítani. Egy nagyon komplex szemléletmódot igyekszünk átadni – nem is igen tehetnénk másképp, hisz az oktatóink is a lehető legkülönbözőbb területekről jönnek.
Vagyis amit másutt a színháztudományi képzésben a “semmiből” kellene megteremteni – a szemléletre gondolok itt –, az most itt, az ELTE-n eleve adott ?
Az is volt a célunk, hogy ezt az adottságunkat kihasználjuk. Ebben az értelemben nem is igazán beszélhetünk “konkurenciáról”, mert nagyon más jellegű képzések folynak a különböző egyetemeken.
Mekkora az érdeklődés ezek iránt a stúdiumok iránt?
Meglepően nagy. A színházi stúdiumok BA minorra az első két évben évfolyamonként hatvan ember jött, ami igen soknak számít. Eddig tehát a maximális létszámmal tudtuk elindítani az évfolyamokat – és a továbbiakban igyekszünk lassan, lépcsőzetesen építkezni. Külön szerencsés helyzetnek érzem, hogy a Színháztudományi-MA specializáció (esztétika, irodalom- és kultúratudomány és magyar szakon) akkor indul el, amikor ezek a hallgatók már végeznek a BA-s alapképzésen.
Habár tudom, hogy sohasem fogunk olyan jellegű gyakorlati színházi képzést nyújtani, mint a Színház- és Filmművészeti Egyetem, mégis fontosnak tartom azt, hogy az ELTE színházi képzésében is egyre inkább szerepet kaphasson a gyakorlat!
Részlet Csatádi Gábor potszekfoglalo.hu-n megjelent interjújából.
Fotó: potszékfoglalo / Gyöngyösi Hunor