Személyes azonosság, érzelmek, elbeszélés

Önazonosságunk védőernyőként is működő bizonyosságát a mindennapi packázások közepette gyakran próbáljuk úgy megtalálni, hogy újra és újra elbeszélve életünk korábbi eseményeit, minél nagyobb szakaszainak igyekszünk egységes értelmet tulajdonítani. A filozófus is el tud indulni ezen az úton, amikor az emberi azonosságot az élettelen tárgyakétól vagy a nem emberi szerves létezőkétől elválasztva igyekszik meghatározni. Sok más szférához hasonlóan itt is alapvető szerep jut az érzelmeknek, különösen akkor, ha az érzelmeket azzal az összetett folyamattal együtt vizsgáljuk, amelynek során az emberlét magvát alkotó szimbolikus univerzum nyelvileg, elsősorban elbeszélések, narratívák révén kelti fel, késlelteti, fojtja el, tereli váratlan irányba, kapcsolja össze, választja el érzelmeinket, így biztosítva az értelem legalább látszatszerű megjelenését.

Forrás: ELTE BTK