Széchenyi-díjasait köszönti az Eötvös Loránd Tudományegyetem

Bárdosi Vilmos

Széchenyi-díjat vehetett át a hazai francia nyelvészet terén meghatározó tudományos pályája, az egy- és kétnyelvű lexikográfia nemzetközileg is nagyra értékelt szaktekintélyeként végzett tudományos kutatómunkája, valamint értékes oktatói, tudományos utánpótlás-nevelői és tudományszervezői tevékenysége elismeréseként Bárdosi Vilmos nyelvész, az ELTE BTK professor emeritusa.

Bárdosi Vilmos 1976-ban francia-német szakon végzett az ELTE-n, 1976-tól dolgozik az ELTE Francia Tanszékén, 2000-ben lett egyetemi tanár. Az ELTE Egyetemközi Francia Központ alapítója, 1991–1993 között igazgatója. 2005–2017 között az ELTE Romanisztikai Intézet vezetője. 2003–2004 között az ELTE BTK tudományos dékánhelyettese, 2018 óta pedig az ELTE frankofón kapcsolataiért felelős rektori megbízottként is dolgozik. 1995–1998 között OTKA pályázati témavezetőként irányította a Frazeológiai enciklopédia munkálatait, főszerkesztője volt az új francia-magyar középszótárnak, társszerzője a Gredos Kiadónál megjelent Spanyol-francia szólásszótárnak és főszerkesztője a francia-magyar, magyar-francia jogi szakszótárnak. Témavezetője volt az Európai frazeológia univerzálék kutatási projektnek, majd aktív szerepet játszott a FRASEONET nemzetközi kutatócsoportban. Több hazai és nemzetközi kitüntetése közül is kiemelkedik a francia Kormány Becsületrendjének lovagi fokozata, és a 2017-es Magyar Érdemrend tisztikeresztje. Az ELTE 2022-ben kiemelkedő szakmai, tudományos életútja elismeréseként Eötvös-gyűrűvel tüntette ki.

Sipos Lajos

Tudományos pályája, különösen Babits Mihály életművének kutatása terén elért kiemelkedő eredményei, a szerző műveinek kritikai kiadása és gondozása, valamint a határon túli magyar irodalom elemzését és népszerűsítését, mindenekelőtt Tamási Áron életművének megismertetését szolgáló tevékenysége elismeréseként Széchenyi-díjat kapott Sipos Lajos József Attila-díjas irodalomtörténész, kritikus, szerkesztő, az ELTE BTK professor emeritusa.

Sipos Lajos 1983-tól 2009-ig az ELTE XX. századi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék docense, majd egyetemi tanára volt, 1993-tól négy éven át az ELTE BTK dékánhelyetteseként dolgozott. 1985-től 2009-ig az Alkalmazott Irodalomtudományi Szakcsoportot vezette. Vizsgálta az irodalomtanítás nemzetközi, Kárpát-medencei és magyarországi tendenciáit; főszerkesztőként irányította négy irodalomtanítási egyetemi tankönyv elkészítését. Ugyanekkor megszervezte a Babits Kutatócsoportot, elindította a költő műveinek kritikai kiadását. 1998-ban Fort Worth-ben (USA) kidolgozta a texasi Christian University és az ELTE szervezésében indítható Central European Studies továbbképzési programot. Az ELTE és a PPKE Irodalomtudományi Doktori Iskolájának alapító tagja, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság tiszteletbeli elnöke. 2007-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki.

Stumpf István

A politikatudomány területén folytatott, különösen az államrend és az alkotmányos állam elemzése terén kiemelkedő kutatómunkája, illetve gazdag és jelentős publikációs tevékenysége, valamint elkötelezett és eredményes oktatói és közéleti szerepvállalása elismeréseként Széchenyi-díjat vehetett át Stumpf István alkotmányjogász, politológus, volt alkotmánybíró és kancelláriaminiszter, egyetemi tanár.

Stumpf István az ELTE-n 1982-ben jogász, 1985-ben szociológus diplomát szerzett. 1982-ben kezdett oktatni az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán tanársegédként, 1987-től adjunktusként, 1997-től egyetemi docensként. 2008-ban habilitált. 2015 és 2018 között a Széchenyi István Egyetemen és a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen is tanított. Alapítója, majd 1988-ig igazgatója volt az ELTE Bibó István Szakkollégiumnak, 1987-től az MTA Politikatudományi Intézet tudományos főmunkatársa. 1998 és 2002 között a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterként dolgozott, 2010 és 2019 között tagja volt az Alkotmánybíróságnak. Szerzőként és szerkesztőként több tanulmányt és önálló kötetet jegyez a politikai szocializáció, a pártok, a választási rendszerek, az alkotmányos rendszer és a kormányzati politikák, a hatalommegosztás, a jogállamiság, valamint az alkotmányos identitás területéről. A Magyar Érdemrend Középkeresztje a csillaggal, a Deák Ferenc- és a Bibó István-díj birtokosa.

Vásáry István

A magyar őstörténet és korai történelem, illetve a török népek történetének kutatásában elért, nemzetközileg is jelentős tudományos eredményei, illetve a turkológia területén végzett példaértékű oktatói munkája, valamint kiemelkedő diplomáciai tevékenysége elismeréseként Széchenyi-díjjal ismerték el Vásáry István történész, orientalista, turkológus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, professor emeritus munkásságát.

Vásáry István akadémikus 1968-ban szerzett diplomát angol-török szakon az ELTE-n, ahol 1980-ban a Török Filológia Tanszéken kezdett el dolgozni. Kutatási területeként a török filológiát és Kelet-Európa török népeinek történetét választotta, különös tekintettel az Arany Horda és utódállamai történetére. 1996-tól a tanszék professzora, 2006 és 2010 között az Orientalisztikai Intézet igazgatója volt. 2015-ben professor emeritus címet kapott. Az MTA 2019-ben választotta rendes tagjává. Diplomáciai pályafutása során isztambuli főkonzul, ankarai, majd teheráni nagykövet volt. A Török Nyelvtudományi Társaság és a Török Nyelvészeti Társaság tiszteleti tagja, a Magyar-Török Baráti Társaság alapító tagja, később elnöke. Kiemelkedő munkái közé tartozik Az Arany Horda (1986), A régi Belső-Ázsia története (2003) és a Cumans and Tatars: Oriental Military in the Pre-Ottoman Balkans, 1185–1365 (2005). Munkásságát 2015-ben a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével, 2022-ben Akadémiai Díjjal ismerték el, 2025-ben a Török Tudományos Akadémia tiszteleti tagjává választották.