Sohár Pál (1936–2025)
Sohár Pál 1959-ben szerezte vegyészmérnöki diplomáját a Budapesti Műszaki Egyetemen, majd ugyanitt doktorált 1962-ben. 1980-1991 között az EGIS Gyógyszergyár Szerkezetkutatási Önálló Osztályának vezetője volt, tudományos tanácsadói beosztásban. 1975-ben lett az ELTE Természettudományi Kar címzetes egyetemi tanára, 1992-től pedig az ELTE főállású professzoraként 2000-ig vezette az Általános és Szervetlen Kémiai Tanszéket. 1999-től 2006-ig az MTA-ELTE Spektroszkópiai Szerkezetkutató Csoport munkáját irányította, 2006-ban ment nyugdíjba, majd 2007-ben professor emeritus címet kapott. 2001-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2007-ben pedig rendes tagjává.
Úttörő szerepe volt szerkezetkutatás és azon belül az NMR spektroszkópia művelésében és oktatásában. Megírta az NMR spektroszkópia első magyar nyelvű monográfiáját, valamint az IR spektroszkópia első magyar kézikönyvét, ez utóbbit Holly Sándorral közösen. Nevéhez több egyetemi tankönyv, számos jeles nemzetközi és hazai publikáció, valamint több szabadalom társszerzősége is fűződik. A tudományos közéletben is aktívan részt vett: az MTA Anyag és Molekulaszerkezeti Bizottság elnöke, az ISMAR (International Society of Magnetic Resonance) nemzetközi tudományos szervezet elnökségi tagja, a Magyar Kémikusok Egyesületének alelnöke volt. A Magyar Kémiai folyóirat főszerkesztőjeként elévülhetetlen érdemeket szerzett a magyar kémiai szaknyelv ápolásában
Kiemelkedő szakmai munkásságáért 1994-ben Széchenyi-díjjal, 2016-ban a Magyar Érdemrend középkeresztjével tüntették ki, a Szegedi Tudományegyetem 2003-ban honoris causa doktorrá avatta.
Fotó: MTA