Római kori hadiáldozatok Skandináviában

A római császárkori és népvándorlás kori skandináv áldozóhelyeken (Illerup, Thorsberg, Nydam, Vimose) feltárt hadifelszerelés- és hadizsákmány-tárgyak (fegyverek, eszközök, viseleti elemek, stb.) az észak- és közép-európai történelem kulcsleletei. A leletanyag időrendjét új módszerek segítségével (digitalizálás, 3D megjelenítés) pontosították, így az látszik valószínűnek, hogy ezeken a helyeken nem rendszeresen áldoztak, hanem csak bizonyos esetekben, akár évszázados kihagyásokkal is. A hadieszköz-áldozatot a helyi lakosság bajelhárító céllal, veszély elkerülése érdekében vagy hálából, egy sikeres hadi esemény után helyezte el tavakban és mocsarakban. A fegyverek típusa és minősége alapján következtetni lehet a harcosok eredetére, a katonai egység szervezeti formájára és harci technikájára. E hierarchizált csoportok a Tacitus által leírt katonai kíséretre emlékeztetnek. Az áldozati leletek nem folyamatos hadiállapotot jeleznek, hanem a katonai elitek hatalmi, politikai összetűzéseire utalnak. A feláldozott, legtöbbször tudatosan rongált fegyverek és eszközök katonai konfliktusok rituális lezárását, az ellenség felett aratott győzelem manifesztációját jelentik. E több ezer leletet tartalmazó áldozatok összetett képet adnak a germán társadalomról, amely a késő antik időszakban ütőképes katonai egységekbe szerveződött.

Claus von Carnap-Bornheim a római császárkori barbár régészet európai hírű kutatója, múzeumszervező, a Német Régészeti Intézet rendes tagja. Kutatásainak középpontjában a Római Birodalom peremén élt barbár népek, germánok, baltiak, iráni szarmaták és sztyeppei nomádok kultúrája, társadalmi szervezete, gazdálkodása, életmódja és szerteágazó kapcsolatrendszere áll. 1985 óta a dániai Illerup mocsári áldozóhely világhírű leletanyagának feldolgozását végző munkacsoport tagja. A professzor fiatal közép-kelet-európai és kelet-európai kutatók, így számos ELTE-s kolléga számára kutatói és oktatói ösztöndíjakat szervez. Tudományszervező munkája legjelentősebb eredményét 2008-ban az általa alapított, új szemléletű régészeti és történeti kutatóintézet, a Zentrum für Baltische und Skandinavische Archäologie im Archäologischen Landesmuseum Schleswig létrehozásával érte el. A régióban többek között egyetemünk vendégprofesszora is volt, alapvető szerepe van abban, hogy az eddig kevéssé kutatott kelet-európai térségekben szorosabb együttműködés alakult ki a régészeti műhelyek tudományos kutatói között.