“Ragyogó ön-beavatás”

A tanszékvezető professzor, akinek fő kutatási területe az indo-tibeti buddhizmus, ezúttal „A mahámudrá és a madhjamaka finom keveréke Maitrípától” című prezentációjával várja az érdeklődőket.

Amanaszikára című szövegkörében Maitrípa (986-1063) Szaraha, Nágárdzsuna és Savaripa mahámudrá tanításait elegyítette a madhjamaka filozófia “nem-időzésnek” (apra¬ti¬sthána) nevezett egyik speciális formájával, melynek célja a valóság minden fogalmi értékeléstől való gyökeres meghaladása. E célt a gyakorló úgy éri el, hogy “kivonja a figyelmét” (amanaszikára) mindenből, ami az észlelő és az észlelés tárgya kettőségeként jelentkezhet. Az eredmény egy “ragyogó ön-beavatás”, erre jut Maitrípa az amanaszikára tantrikus elemzése során. A mahámudrá és a madhjamaka e keveréke kulcsszerepet játszik, és Náropa tanításaival együtt a legfontosabb forrását képezi a tibeti buddhizmus Kagyü iskoláinak.