Papok és helyi közösségek a 18—20. században
A BTK Tudományos Bizottság 2020-ban indította útjára a sorozatot, amelynek keretében valamely bölcsész kutatócsoport, szakmai műhely képviselője beszélget a legkülönfélébb tudományterületről érkező, ám a bölcsészeti kutatásaik iránt is érdeklődő vendégekkel. A sorozat idén májusban az MTA-ELTE Lendület Történeti Folklorisztikai Kutatócsoport tevékenységét vette górcső alá a „Mü tartyuk a papot, azért amikor akarjuk, ki is vettyük”. Papok és lokális közösségek a 18—20. században: egy interdiszciplináris kutatás néprajzi és egyháztörténeti dimenziói című eseményen.
A beszélgetést Varga Zsuzsanna egyetemi tanár (ELTE BTK Történeti Intézet) moderálta, beszélgetőtársai pedig Bárth Dániel intézetigazgató, habilitált egyetemi docens (ELTE BTK Néprajzi Intézet), a kutatócsoport vezetője és Mihalik Béla Vilmos egyetemi adjunktus, tudományos főmunkatárs (ELTE BTK Történeti Intézet – ELKH BTK Történettudományi Intézet), illetve Muntagné Tabajdi Zsuzsanna tudományos segédmunkatárs (ELKH BTK Néprajztudományi Intézet) voltak.
Mint Bárth Dániel elmondta, a kutatócsoport 2018-ban azzal a céllal jött létre, hogy tisztázzák a lokális közösségekben élő alsópapság kultúraközvetítő szerepét a 18–20. századi Magyarországon és Erdélyben. A projekt során a különböző tudományágak képviselőinek munkáját alapvetően a (történeti) néprajz terelte közös mederbe. Muntagné Tabajdi Zsuzsanna kiemelte: számára igen pozitív hozadékot jelentett, hogy különböző korszakok vagy felekezetek szakértői közös tematika mentén vitathatták meg témáikat, amelyre máskülönben ritkán nyílik lehetőségük.
Szó esett a korszakolás kérdéséről is: noha nehéz volt előzetesen a kutatások súlypontját meghatározni, végül 1750 és 1950 lett a két végpont. A belső korszakhatárokat igen óvatosan rajzolták meg, mert ezen periodizáció a lokális közösségek esetén meglehetősen hipotetikusan lett volna érvényesíthető. Mihalik Béla Vilmos meglátása szerint mikroszinten, az alsópapság és a lokális közösségek esetében jóval lassabban következett be változás a vallásgyakorlatban, míg a makro- és mezoszintre koncentráló vizsgálatokra ez nem szükségszerűen érvényes.
Bárth Dániel megerősítette, a kutatócsoport nem alkalmazott merev korszakhatárokat, a munkatársak sokkal inkább a jelenségek folyamatszerűségére koncentráltak. A nagy eszmetörténeti irányzatok időnként fogódzót jelentenek a hajdani történeti esetek magyarázatában, ugyanakkor inkább papi attitűdök (és ezek változatai) mutathatók ki, és a plébánosok és szerzetesek gyakorlati tevékenysége minden korban elsősorban a konkrét lokális igények mentén aktualizálódott.
A beszélgetés során a papok és közösségek vizsgálatának fő csomópontjairól is szó esett. Muntagné Tabajdi Zsuzsanna a kereszteléseket és a temetéseket említette, megjegyezve, hogy az utóbbiak bizonyulnak reprezentációs szempontból kulcsfontosságúnak. Bart Dániel a papi hagyatékokról, a papi műveltségről, illetve a néprajzi érdeklődésű, szövegfolklorisztikai gyűjtő tevékenységet végző aktorokról beszélt, kiemelve, hogy a projekt keretében elindult egy nyomtatott néprajzi vonatkozású papi műveket összegyűjtő online adatbázis is.
Élénk párbeszéd alakult ki a résztvevők között a papi normaszegés vizsgálatának kérdésében, amelyben a résztvevők fontosnak tartották a megfelelő vizsgálati szint kiválasztását, és egyetértettek abban, hogy az egyházi levéltárak papokra vonatkozó, ún. perszonális iratanyagának ezen a téren kiemelkedő a jelentősége. A konfliktusmezők feltérképezhetőségében elsősorban a források sajátosságai (azok konfliktusorientáltsága) jelölték ki az esettanulmányok vizsgálati kereteit. Az eddigi vizsgálatoknak azonban nem volt célja az egymásnak ellentmondó tanúvallomások ütköztetése, sokkal inkább az említett attitűdök felrajzolása.
A kutatócsoport további tervei között a helyi vallásra fókuszáló, komplex néphit, népszokás, népi vallásosság és hivatalos vallásgyakorlás eszköztárát ötvöző kutatások, valamint a lokális értelmiségiek (pl. tanítók, jegyzők) tevékenységének vizsgálata szerepel. Varga Zsuzsanna zárszavában a kutatók tudományszakok közötti további együttműködésére ösztönözte a megjelenteket.
A projektzáró konferenciát június 23-án a ELTE Néprajzi Intézet Könyvtárában tartják, ahol várnak minden érdeklődőt.
Forrás: ELTE BTK