„Olyasmi, mint egy műalkotás létrehozása”

A Fleischmann Rudolf Díj a hazai növénytermesztés és növénynemesítés terén kiemelkedő értékű gyakorlati és elméleti munkát végzők tevékenységének elismeréséül adományozható. Ön mely eredményét tekinti a legfontosabbnak?
A kitüntetést elsősorban a honosítási és dísznövény nemesítési munkáim miatt kaptam, de természetesen a díj megítélése során az addig terjedő, esetemben 28 éves időszak tevékenysége is mérvadó volt. Tudományos munkám fókuszában a hazai fenyőfélék, nyitvatermőfélék honosítása, nemesítése áll, szűkebb értelemben a hibridciprusok és ciprus hibridizáció. Manapság mindenki gyorsan növő, örökzöld sövényt szeretne ültetni a kertjébe, ami, mind látványban, mind hangban elhatárolja a szomszédtól. Ezeknek a kívánalmaknak leginkább a hibridciprus nevezetű növénykör felel meg – ennek az eredendően angol növénynek a meghonosítása és későbbi nemesítése során olyan fajtákat sikerült előállítanom, amelyek ma már meghatározó szereplői a piacnak. A másik jelentős eredmény egy érdekes ősi növény, a páfrányfenyő fajtahonosítása, illetve az úgynevezett ginkgo fajta előállítása volt, mely uniós minősítésben és fajtaoltalomban is részesült.
A jövő, illetve a jelen már egy kicsit mást mutat: alkalmazkodva a piaci és a környezeti igényekhez, inkább a lomblevelű, a virágzó dísznövények és a virágzó cserjék irányában végzünk kutatásokat és olyan projekteken dolgozunk, melyeknek 10–15 év múlva lesznek csak komolyabb, felmutatható eredményei.

Mi jellemzi a nemesítést mint munkafolyamatot, illetve milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie egy jó nemesítőnek?
Nálunk a nemesítés családi hagyomány volt, így én a gyerekkoromtól kezdve szívtam magamba annak minden szépségét és izgalmát. Maga a nemesítési munka nem a mának szól, hanem a jövőnek. Nagyon sok idő és szorgalom kell hozzá, valamint végtelen türelem. Minden növénykör ugyanis más genetikai és nemesítési tulajdonságokkal bír, tehát eltérő az élettani kapcsolata. Sokszor a szerencsén is múlik, hogy meglátja-e a nemesítő azt a tulajdonságot egy növényben, mely számára a nemesítés során fontossá válik. Ehhez a munkához óriási alázat szükségeltetik; tudomásul kell venni, hogy a természetben néha kicsit másképp szoktak eldőlni a dolgok, mint a tervezőasztalon.

Emellett ez egy fantasztikus alkotómunka is. A saját ízlés mennyire érvényesülhet a nemesítés során?
Igen, ez valóban olyasmi, mint egy műalkotás létrehozása. Valamelyik nagy nemesítő egyszer meg is fogalmazta, hogy a nemesítés egyrészt tudományos munka, másrészt viszont nagyon is individuális alkotómunka, művészet. Az ember tehetségéhez mérten itt is megpróbálja megvalósítani az elképzeléseit. A saját ízlés régen sokkal inkább érvényesülhetett, hiszen valamikor a rózsanemesítést is úgy végezték, hogy ha a nemesítőnek megtetszett egy-egy tulajdonság, azt örökítette tovább. Ma a nemesítői munka, tetszik vagy nem, komoly gazdasági tevékenység, amely mögött egy egész iparág, az úgynevezett fajtakereskedelem áll. Ezen belül pedig ugyanúgy, mint a divatban, meghatározott trendek diktálnak; az irányzatokat pedig tudomásul kell vennie és el kell fogadnia a nemesítőnek, ha olyan fajtát szeretne nemesíteni, ami elsőként bevezetésre, majd közforgalomba kerülhet. A nemesítők persze ma is arra törekszenek, hogy azért egy kicsit saját magukat is belecsempésszék az alkotásukba.

Azt se felejtsük el, hogy a kitüntetéssel a Füvészkert igazgatását is elismerték… Hogyan igyekezett megóvni a kert kincseit? Milyen küldetést fogalmazott meg?
A Füvészkert a kezdetektől alapfeladataként tekint a génmegőrzésre, ha ugyanis nincsenek gének, nincs nemesítés és nincs sokféleség, biodiverzitás sem. A Füvészkertben több mint 10 ezer különböző növény található, ami a maga génkészletével óriási génvagyont jelent. Ennek egy része a hazai honos növényekből felépülő állomány, más része viszont olyan növényekből tevődik össze, melyek eredeti élőhelyükön már egyáltalán nem, vagy elvétve találhatóak csak meg. A felelősségünk tehát óriási; minden erőnkkel azon vagyunk, hogy megőrizzük a jövőnek ezeket a kincseket. Ebből a szempontból a Füvészkert kiemelt közfeladatot végez.
Emellett a Füvészkert fontos feladata, hogy az egyetemi oktatás és kutatás szolgálatában álljon. Természetvédelmi kutatásaink, és a növénynemesítési programunk mellett számos, a társadalmi szerepvállalás előmozdítása szempontjából fontos projektben veszünk részt.

Hogyan képzeli el a Füvészkert jövőjét? Önnek milyen tervei vannak?
A maga évi 30 ezres látogatószámával a Füvészkert hazánk egyik leglátogatottabb botanikus kertje, mely előtt fényes jövő áll. Ehhez azonban szükség van egyetemi és más közintézményekkel való együttműködések kiaknázására. Igazgatói megbízatásom 2015-ben jár le, de a kert fejlesztésére vonatkozóan még nagyon sok tervem van. A jövőre vonatkozóan nagyon remélem, hogy a gazdasági élet megélénkülésével az államnak lehetősége nyílik arra, hogy ezt a fontos közfunkciót ellátó intézményt nagyobb mértékben támogassa.