Négy évtized az ELTE ÁJK-n

Karácsony András 1981-ben tudományos ösztöndíjas továbbképzési gyakornokként lépett be az intézménybe, és az oktatói ranglétrát végigjárva lett 1999-ben egyetemi tanár, 1993 és 2009 között pedig tanszékvezető. A társadalomelmélettel, filozófiával, jogfilozófiával és szociológiával foglalkozó kiváló tudóst példamutató pozitív szemlélet, emberség, szakmai-kollegiális hozzáállás, alázat jellemezte a Kar dékánhelyetteseként 2000 és 2008 között, majd az Egyetem rektorhelyetteseként is 2010 és 2014 között – emelte ki köszöntőjében Sonnevend Pál dékán. 

Zsidai Ágnes, a Jog- és Társadalomelméleti Tanszék habilitált egyetemi docense a professzor sokszínű szakmai pályáját említve mutatta be a konferencia szintén szerteágazó témaköreit. 

A "Filozófia és társadalomelmélet" panel első előadója Márton Miklós habilitált egyetemi docens volt, aki a filozófiai pozitivizmus és a jogfilozófia kapcsolatát vizsgálta új szemszögből. Összefoglalta Karácsony András álláspontját a pozitivizmusról és Hans Kelsenről, és új szempontokkal egészítette ki azokat. Többek között rámutatott, hogy a bécsi körben megforduló logikai pozitivisták egy része antikantiánus volt, és nemcsak a tudásanyagot kívánta megreformálni, hanem a társadalmat is.

Fábián Áron egyetemi tanársegéd kifejtette, hogy kívánatos lenne egy lokális politikai filozófia megalkotása, ezzel összhangban vázolta a demokratikus kultúra és a demokratikus átmenet paradoxonát. Kitartott az analitikus politikai filozófia mellett, de bírálta Rawls ideális elméletét, és egy, a realizmusra jobban építő alapgondolatot szorgalmazott.

Fekete Balázs egyetemi tanár rámutatott, hogy a jogtudományban a teológia és a dogmatikus hozzáállás miatt uralkodik egyfajta fegyelem vagy autoritás. Ezután Pierre Legrand nyomán emlékeztetett, hogy minden jogi probléma a kultúrába ágyazódik, és ezért túlmutat magán a jogon. Álláspontja szerint a fegyelmezetlenségnek köszönhetően a jogtudomány nyithat az interdiszciplináris területek felé, illetve a más tudományterületek és a kultúra iránt tanúsított szerénység elvezethet a problémák mélyebb megértéséhez és hatékonyabb megoldásához.

Kiss Valéria egyetemi adjunktus a jogászképzés módszertanát vizsgálva vázolt fel újítási lehetőségeket, többek között beszélt az inklúziós programról, illetve a digitális jelvény projektről. Rámutatott, hogy a hallgatók átveszik az oktatók szellemiségét, ezért kiemelt figyelmet kell arra fordítani, hogy az oktatás nyitott és emberbarát értékek közvetítésével történjék.

Budai Katalin,  Karácsony András doktorandusza előadásában a jogászi etikával foglalkozott, kiemelve, hogy az angolszász jogi kultúrában a mai napig az ügyfél buzgó és erkölcsöt nélkülöző képviselete a jellemző. A jogász–ügyfél kapcsolatban a jogászok többsége akár etikátlanul is eljárhat, ha ez nem rombolja jelentősen a becsületes önképét: vagyis maga az önkép képes legitimálni a csalást. Megállapította, hogy a jogászi etika mögött álló klasszikus emberkép hibás, ezért korrekcióra szorul.

A "Modernizáció és szuverenitás" panelt Tóth Fruzsina egyetemi adjunktus előadása nyitotta meg, a kutató a jogállam árnyoldalait mutatta be, felidézve korábbi interjúalanyainak traumáit, amelyeket akkor éltek át, amikor bizonyos folyamatok során szembekerültek az állammal. Kiemelte az állammal való pereskedés lehetetlenségét és az ettől való félelmet, ami annak ellenére jellemzi az embereket, hogy az állam feladata polgárainak védelme és segítése.

Szilágyi Péter professor emeritus Karácsony András szuverenitáselméleti munkásságához fűzött kiegészítő megjegyzéseket. Előadásában megjelentek aktuális politikai és szuverenitási kérdések, különösen az ukrán háború és az amerikai elnökválasztás vonatkozásában. Részletesen elemezte a szuverenitás tartalmának kérdését, annak külső és belső vonatkozását.

Bihari Zsuzsanna, a Jog- és Társadalomelméleti Tanszék óraadó oktatója a populizmus és legitimitás kortárs kérdéseit elemezte, kitért a hatalom, a parancsoló és az alávetettek szociológiájára, azon belül is az ún. komplex világ redukálására, ami alatt az egyre bonyolódó világ egyszerűsítésével érnek el népszerűséget a kormányzatok. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozta a társadalmi kommunikáció fontosságát.

Felidézve fiatalkorát és az inspirációt, amit Karácsony Andrástól kapott, Gosztonyi Gergely habilitált egyetemi docens az internet szabályozását és a feudalizmust hasonlította össze. Kitért az interneten elérhető platformok „földesúri” jellegére, kiemelve, hogy ezek a platformok milyen erősen hatnak az egyszeri használó – az allegóriában "jobbágy" – életére. Előadását azzal zárta, hogy az egyes nemzetek kezdik felfedezni az internetszabályozás jelentőségét, aminek hatására jelentős változások várhatóak a jövőben. Az internet mint globális jelenség nemzetenként eltérő szabályozása proliferációhoz vezethet, amely egyrészt alááshatja az internet rohamos fejlődését, másrészt fokozhatja a szabályozatlanságból eredő kiszolgáltatottságot.

Simon István habilitált egyetemi docens a pénzügyi szuverenitás kérdését járta körül. Vizsgálta annak viszonyát az állami szuverenitással, de kitért az Osztrák–Magyar Monarchia belső pénzügyi szuverenitásának kérdéseire is, többek között egy olyan titkos szerződésre, amelyet e tárgyban az uralkodóval kötöttek. Tárgyalta az egykulcsos adórendszer bevezetését, végül egy lehetséges adóreformról is beszámolt.

A modernizáció és jog kérdéskörében adott elő Matyasovszky-Németh Márton. Az egyetemi adjunktus szerint a jog gyakran a modernizáció eszközévé válik, ezáltal elveszíti eredeti rendeltetését, és olyan szerepet kénytelen betölteni, amely inkább a kultúrára hárulna. Hangsúlyozta a társadalmi problémák organikus megoldását, és ellenezte az ún. „salátatörvények” megalkotását.

A konferenciát az Eszmetörténet panel két előadása zárta. Mezey Barna egyetemi tanár Eötvös József liberális törekvéseit, illetve a börtönügyben, valamint a büntetőjogi gondolkodás megváltoztatásában betöltött szerepét idézte fel, kiemelte továbbá a nyelvújítással és a híres Deák-féle törvényjavaslattal való kapcsolatát.

Zsidai Ágnes két jelentős gondolkodó, Bibó István és Mannheim Károly eszmevilágát vázolta, kitérve Bibó integratív elméletére, amely ötvözte a nyugati liberális demokráciát és a konzervatív szemléletet is, kapitalizmuskritikával és az emberi méltóság tanával kiegészülve. Mannheim bemutatásánál kitért a kor diagnózisaira, a részek helyett az egész vizsgálatának fontosságára. Hamvas Béla Világválság című művével helyezte kontextusba a szerzőket, és konklúzióként megállapította, hogy korunk krízise valójában vallásos krízis.

Forrás: ELTE ÁJK