Modern síita képi reprezentáció és a globális vizualitás

Az iszlám forradalom utáni Irán politikai reprezentációiban meglehetősen fontos szerep jutott a képi ábrázolásnak. Ez lett aztán az alapja annak az új, komplex és szerteágazó síita képi kultúrának, amely különböző formákban megjelent más, Iránon kívüli – az ún. Ellenállás Tengelye” elnevezéssel illetett –politikai mozgalmak és pártok „fegyvertárában” is. Egy olyan új képi kultúráról van szó, amely egyaránt merített a „Kelet” és a „Nyugat” vizualitásából is és koherens új egésszé gyúrta azokat össze.

Az első az a hagyományos képi ábrázolásmód, amelyiket jól ismerjük a mindennapi síita népi vallásgyakorlatból. A „nyugati hatás” talán elsőre meglepő, mivel az Iráni Iszlám Köztársaság, a libanoni Ḥizb Allāh (Hezbollah) és más szövetségeseik úgy jelennek meg a nyugati médiában – s még inkább az általános köztudatban –, mint „a másik”, vagyis a nyugati kultúrkör egyfajta ellenpontja. Ennek ellenére az általuk kialakított képi reprezentációk számtalan ponton és széles spektrumban – a marxista plakátoktól a keresztény ikonográfiáig – kapcsolódnak a globális és nyugati vizuális kultúrához.

Kovács Attila a pozsonyi Comenius Egyetem Összehasonlító Vallástudományi Tanszék docense. Számos egyéb angol, magyar és szlovák nyelvű tudományos publikáció mellett az Alláhovi bojovníci: vizuálna kultúra islámskeho radikalizmu című monográfia (2009) szerzője és a Contested Minorities of the Middle East and Asia című tanulmánygyűjtemény (2018) szerkesztője. Szakterülete a jelenkori Közel-Kelet kulturális élete és az iszlám vallás vizuális reprezentációi és antropológiája. A pozsonyi Academic Centre for Shi'a Studies vezetője.