Mélytengeri fenevadak a Mecsekből

A középső-miocén badeni emeletének idején, körülbelül 15.2–12.6 millió éve képződött tengeri üledékek előkelő helyet foglalnak el a Kárpát-medence geológiai kincsestárában. Magyarország nagy részét ekkortájt a Központi-Paratethys nevű beltenger foglalta el. Hazánkban számos badeni korú ősmaradvány-lelőhely ismert – például a Mecsekben, a Bakonyban és az Északi-középhegységben –, köztük nem egy olyan akad, amely igen gazdag porcoshalak kövületeiben.

A porcoshalak mindig is az érdeklődés homlokterében álltak a tengeri gerincesek közt:

sokfélék, egzotikussak és veszélyesek. Mélytengeri fajtájuk azonban egészen más: nem az emberevésről, hanem inkább arról híresek, hogy úgy néznek ki, mintha egy tudományos-fantasztikus filmből kerültek volna elénk. 

Magyar kutatók a közelmúltban összesen 38 porcoshal-taxon maradványait azonosították,  közülük 9 teljesen új volt a badeni kor üledékeire nézve is. A kutatómunkát Szabó Márton, a Magyar Természettudományi Múzeum Őslénytani és Földtani Tárának munkatársa vezette, részt vett benne Kocsis László (Lausannei Egyetem, Svájc), Mohr Emőke (ELTE Őslénytani Tanszék), Szabó Péter (Pécsi Tudományegyetem Szentágothai János Kutatóközpont) és Sebe Krisztina (Pécsi Tudományegyetem Földtani és Meteorológiai Tanszék).

A munka néhány fogmaradvánnyal kezdődött, Németh Tamás ősmaradványgyűjteményéből. A maradványok az orfűi mesterséges tavak vidékéről, Tekeres mellől származtak. A fogkövületek lelőhelyének felkeresését gyűjtőutak követték, aminek több mint félezer porcoshal-maradvány lett az eredménye. E maradványok jelentős része rendkívül kicsiny, így fotózásukhoz pásztázó elektronmikroszkópot használtak a kutatók.

Tekeresi porcoshal-maradványok. A: kiméra állkapocs. B: világítócápa fog. C: tehéncápa fog. D: tüskéscápa fog. E: nyelőcápa fog. F: óriáscápa fog. G: fűrészescápa orrfog. H: nagy szemű cápa fog. I: tigriscápa fog. J: angyalcápa fog. K: homoki tigriscápa fog. L: makócápa fog. M: rókacápa fog. N: kutyacápa fog. O: hegyesorrú cápa fog. P: szirtcápa fog. Q: macskacápa fog. R: nagyszemű cápa fog. S: ördögrája fog. T: rájafog. U: rájafog. V: tüskésrája fog. W: sasrája fog. X: ördögrája fog. (forrás: Szabó és mtsai., 2022)

A tekeresi fauna legizgalmasabb tagjai egyértelműen az ún. tömörfejűek. A ma élő tömörfejűek (kimérák) kifejezetten mélytengeri állatok, a tengeraljzat közelében élnek, ott keresgélik főleg puhatestűekből és más gerinctelenekből álló táplálékukat. Farokúszójuk elvékonyodik, mellúszóik és szemük nagy, a hátúszó pedig egy nagy tövist visel. A porcoshalak közt egyedülálló módon rendelkeznek kopoltyúfedővel. "A tekeresi kiméramaradványok állkapocselemek. Hazánkból, sőt a Kárpát-medencéből eddig nem ismertük ezeknek a különleges, primitív porcoshalaknak semmilyen maradványát, hozzánk legközelebb az ausztriai Teiritzberg mellett kerültek elő kimérakövületek" – mondta a kutatás vezetője, Szabó Márton.  

A kutatók a leletanyagban tehéncápákat, tüskéscápákat, világítócápákat és kutyacápákat is kimutattak, ezek ma élő leszármazottai is a mélytengeri élőhelyek lakói. "Napjainkban a mélytengeri élőhelyek mind közül a legrejtélyesebbek és egyben a legnehezebben elérhetőek is. Ezeken a helyeken speciális nyomás- és fényviszonyok uralkodnak, a tápanyagellátottság korlátozott.

Az itt élő állatfajok gyakorlatilag elszigetelve fejlődtek, teljesen egyedi életközösségeket kialakítva.

A 19. századig általánosan elterjedt nézet volt, hogy ezeken a helyeken csak alig van élet, ám hála a rohamosan fejlődő kutatási módszereknek, mára már tudjuk, hogy ez egyáltalán nincs így" – tette hozzá Szabó Márton.