Lukács-vita

A köztudatban alapvetően két Lukács György él. Az egyik a legnagyobb és világszerte is elismert magyar filozófus, olyan szellemóriás, aki egészében birtokolni képes az európai kultúrát. Ifjúkori egzisztencializmusa, regényelmélete és a marxizmus kritikai továbbgondolása egyaránt megkerülhetetlenné teszi. Iskolaalapító, aki fél évszázad hazai filozófiatörténetét határozza meg. A másik Lukács morális feszültségektől terhes: önkéntes politikai komisszár, aki katonákat lövet le; a pártállamot kiszolgáló kommunista ideológus, aki közreműködik jelentős hazai gondolkodók ellehetetlenítésében (pl. Kerényi Károly, Hamvas Béla, Márai Sándor, Prohászka Lajos, Nemes Nagy Ágnes, Weöres Sándor), de Madách Imre színpadi "elhallgattatásában" is; végül a rendszer bűneit és válságát elhallgatva a szocializmus apologétája lesz.

Lukács már életében kettős megítélés alá esett - erről tanúskodnak Faludy György vagy Kassák Lajos vonatkozó írásai -, a róla folytatott diszkussziót pedig állandó pluralizmus jellemzi. A fő kérdésünk tehát az, hogy megférhet-e, illetve hogyan férhet meg egymás mellett e "két Lukács", s miként kezeljük, ha az egyik narratíva hangsúlyosabbá válik a másik rovására (mint ahogyan történt ez a Lukács-szobor eltávolításakor). Márciusi Lukács-vitánkon történelmi és filozófiai szempontból szeretnénk megvilágítani azt a folyamatot, ahogy Lukács munkássága ellentmondások és szembenállások színterévé válhatott.

Fő kérdések:

• A hazai Lukács-kutatás állapota és perspektívái,
• Lukács történelmi szerepvállalása és megítélése,
• Lukács szellemi öröksége és aktualitása,
• Ember és szerző: a morális és szellemi perspektívák viszonya,
• Lukács és Heidegger: a diszkreditáció jogosságának kérdése,
• Az MTA állásfoglalása a közterületek elnevezéséről.

A beszélgetés nem foglalkozik a Lukács Archívum tudománypolitikai kérdésével.

Moderátor: Szabados Bettina