„Középen állni” jó
A kultúra meghatározó tényező a társadalmak életében, mára komoly érvek szólnak amellett is, hogy a társadalmi-gazdasági változásokat kulturális folyamatok magyarázzák. Napról napra tapasztalhatjuk azt is, hogy miközben egyértelmű jelei vannak a kulturális homogenizációnak, erősödnek a heterogenizációs folyamatok is. Az eltérő kultúrák különbözősége és harca nélkülözhetetlenné teszi olyan szakemberek képzését, akik jól ismerik e kultúrákat, a köztük lévő különbségeket és hasonlóságokat, és képesek közvetíteni közöttük helyi, regionális, nemzeti vagy éppen nemzetközi szinten. Az egyetemi képzésben az utóbbi években megjelent kulturális mediáció éppen ezt a célt szolgálja:
alkalmassá tesz a professzionális kultúraközvetítésre, intézményi és egyéni kapcsolatok építésére
különféle kultúrájú, különféle értékekkel rendelkező, különféle kulturális közegben élő emberek között.
Minthogy nagyon sokrétű tudományterületről van szó, a képzés a jelentkezőktől komoly tájékozottságot, műveltséget kíván, és interdiszciplináris tudást nyújt (a kultúra- és művészetelmélettől kezdve a vállalkozói ismereteken, pályázatíráson, a válságkezelés pszichológiáján át a jogi és politikai környezet ismeretéig), amelynek birtokában széles skálán, akár közművelődési intézményekben, akár társadalmi kezdeményezéseknél, akár stratégiaalkotási folyamatokban vagy társadalomfejlesztési programokban tevékenykedhetnek.
Az ELTE 2023-ban indította el Kulturális mediáció mesterszakját, az érdeklődés már akkor nagy volt, az első évfolyam idén fog végezni. Debrecenben, Szegeden, Pécsett és Miskolcon egy ideje már folyik a képzés, közös tudományos platformon azonban még nem találkoztak ezek a szakok. Az ELTE azért is hívta össze január 24-25-re a terület hazai szereplőit, hogy tapasztalataik megosztásával, egymást segítve fejlesszék a tudományágat és a szakot – ahogy Lehmann Miklós dékánhelyettes a Cultura mediocratis konferencia megnyitása során fogalmazott.
Hogy mennyire színes ez a kutatási és képzési terület, az kitűnt az előadások rendkívül változatos témáiból: volt itt szó az aquincumi Peristyl-ház 3D-s modellezéséről, a Tompa utcai pad befestése kapcsán indult társadalmi diskurzusról, a mára teljes jogú kulturális mezőnek számító képregényekről, a filmes kultúra szemiotikájáról a Gyilkosság az Orient Expresszen kapcsán, a cirkusz és színház miméziséről a nyelvi reprezentáció tükrében, és az absztrakt expresszionista festmények és a múzeumi Fehér kocka kölcsönhatásáról is New Yorkban.
Az előadások másik része elméleti problémákat feszegetett: ebben a blokkban a kultúráról mint filozófiai problémáról, a mesterséges intelligencia korában a kulturális termékek átalakulásáról, az online közösségről mint intézményről, az interetnikus kapcsolatok fátumáról, az etnocentrikus attitűdről, és a kultúra mérhetőségének bizonytalanságairól esett szó. A jogi környezetnek komoly hatása van a kulturális tevékenységekre, így előkerült a személyiségi jogok védelmének nehéz kérdése is; a szellemes „Szak Ma” címmel egyberendezett előadások pedig abból adtak ízelítőt, milyen egyéb területeken munkálkodnak a közvetítésen a hazai szakemberek: hogyan kapcsolódik a fenntarthatósághoz a kultúra, hogyan lehet kritikus gondolkodásra és etikus cselekvésre oktatni gyermekeinket, és mennyire mérhető közművelődési feladatellátóink eredményessége.
Hoványi Márton és Kenéz Anikó, az ELTE TÓK oktatói a konferencia szervezése során láthatóan törekedtek rá, hogy a területre jellemző komplexitás és „köziség” a konferencia felépítésében is megnyilvánuljon: nemcsak az előadások boncoltak izgalmasan különféle, akár szokatlan problémákat, az előadók is az ország különböző egyetemeiről és eltérő tudományos irányokból érkeztek, és voltak köztük oktatók és hallgatók, tapasztalt és fiatal kutatók egyaránt.
A kulturális mediáció több klasszikus területről olyan átfogó témákat vizsgál, amelyek nem férnek be egy speciális tudományágba, önálló tudományágként viszonylag új irány a kutatásban és az egyetemi oktatásban. Mint az a hazai tudományegyetemek szakfelelőseinek (Juhász Erika / DE, Újvári Edit / SZE, Várnagy Péter / PTE és Hoványi Márton / ELTE, valamint az ELTE-s képzés akkreditálásában részt vevő PPK-s Striker Sándor) kerekasztal-beszélgetésén kiderült, a szak előzményeinek tekinthetők ugyan az ország tudományegyetemein és több főiskoláján korábban elérhető népművelői, művelődésszervezői vagy andragógiai képzések, az elmúlt évtizedek nagy társadalmi-gazdasági változásai következtében a képzés – kis szünet után – jelentősen átalakult. A debreceni, a szegedi és a pécsi egyetem jelenleg a klasszikus vonalat viszi megújítva tovább, a kultúra- és művelődésszervezésre fektetve a nagyobb hangsúlyt, míg az ELTE (a TÓK kezdeményezésére, a BTK és a PPK munkatársainak összefogásával) a nemzetközi kultúratudomány tapasztalataiból kiindulva, a jogból és a pszichológiából ismert mediátor fogalmat vette alapul programja összeállításakor.
A konferenciát Cultura mediocritas címen rendezték meg, a horatiusi „arany középút” (aurea mediocritas) mintájára, utalva ezzel nemcsak a képzés és a kutatás céljára, de művelésének etikájára is – mondta el a főszervező, Hoványi Márton még a bevezetőben. A gondolatébresztő előadásokat követő eszmecserék, a szünetekben a valódi beszélgetések, a hallgatók által szervezett játékos kvízek olyan atmoszférát teremtettek, amelyben minden jelenlévő megtapasztalhatta az universitas-élményt, és azt is, hogy egymással megoldást keresve derűsen megbeszélni a dolgokat, vagyis „középen állni” – jó.
A rendezvényhez a TÓK-on kiállításmegnyitó kapcsolódott, a kiállítás a kodályi életművet örökíti meg, amelyben éppen a kulturális mediáció egyik nemzetközi jelentőségű megoldása nyilvánult meg. A Legyen a zene mindenkié! tablósorozatot Gombos László zenetörténész, a Zenetörténeti Múzeum tudományos munkatársa készítette, és az Ének-Zenei Tanszéken tekinthető meg.