Konferencia a makrovilág kutatásáról a Vatikánban
A konferencia Georges Lemaître (1894–1966) kiemelkedő belga tudós és pap előtt tisztelgett, témája a modern kozmológia volt. Lemaître az Univerzum keletkezésére az ősrobbanáshoz hasonló mechanizmust javasolt, ő jött rá elsőként a világegyetem tágulására, nevét a kozmológiában alapvető Friedman-Lemaitre-Robertson-Walker téridő is őrzi.
„A téma nemzetközi szakértői nagy konferenciákon rendszeresen találkoznak, erre a kislétszámú konferenciára azonban a mai sztenderd inflációs kozmológiai modell legendás megalapozóit, valamint a kozmológusok középgenerációs elitjéből választott szakembereket hívta meg a nagy hagyományú Vatikáni Csillagvizsgáló. A Specola Vaticana jezsuita vezetés alatt évszázadok óta jelentős kutatásokat végez, része a modern tudománynak, gazdag infrastruktúrával egy elbűvölő, óriási területű parkból helyet alig kiszakító néhány épületben” – mondta el Diósi Lajos.
Castel Gandolfóban legutóbb hét éve volt hasonló konferencia, azóta a belga pap és kozmológus tudományos hozzájárulását a Nemzetközi Csillagászati Unió is elismerte, és megállapította, hogy a jól ismert Hubble-törvényt helyesen Hubble-Lemaître-törvénynek kellene átnevezni.
A konferencián a kozmológia tudományos kutatásai által felvetett legújabb kérdéseket vitatták meg: a középpontban a Hubble-állandó mérése során kapott eltérő eredmények, egyes kozmológiai szingularitások rejtélyes természete az ősrobbanástól a fekete lyukakig, és a gravitációs hullámok nagyon időszerű kérdése állt.
Minden kutatás, ami a gravitáció és a kvantumelmélet összekapcsolását célozza, alapvető a makrovilág fizikájának a megértéséhez. Sok egyéb mellett erre az összekapcsolásra vonatkoznak Diósi Lajos évtizedes kutatásai, melyeknek elvi jelentőségük mellett kozmológiai következményeik is lehetnek. A Nobel-díjas Roger Penrose-zal közös, de egymástól függetlenül kidolgozott elméletük az utóbbi években egyre nagyobb nemzetközi hírnevet élvez.
„A konferencián egy kutatási téma elitje adott elő, vitatkozott. A résztvevő neves kozmológusokat, teljesítményüket az Univerzum megértésében ismertem, de személyesen egyikőjüket sem. Nem elhanyagolható hatású, ha első kézből halljuk, ami részben már állandósult tananyag, az Univerzum sztenderd modellje. Jómagam nem kozmológus vagyok, a gravitáció és kvantumelmélet összekapcsolását is vizsgáló sok évtizedes kutatásomnak – erről adtam elő – viszont van kozmológiai jelentősége. Bár nem válhattam kozmológussá, a találkozó a legnívósabb ’iskola’ volt, és kétségkívül segített tudományos javaslataimat a kozmológiában elhelyezni” – mondta Diósi Lajos.
A résztvevőket Ferenc pápa szűk körben személyesen köszöntötte. "A világegyetem eredete, végső fejlődése, valamint a tér és az idő mélyszerkezete számos komoly kérdést vet fel az élet értelmével kapcsolatban – mondta a pápa. – George Lemaître emberi és lelki útja olyan életmodellt jelent, amelyből mindannyian tanulhatunk, mivel megértette, hogy a tudomány és a hit két különböző és párhuzamos utat követ, amelyek között nincs ellentét."
„A konferenciát szervező vatikáni csillagászok, számosan jezsuiták, mindent megtettek, hogy az audiencia bekerüljön Ferenc pápa június 20-i programjába. Üdvözlő beszéde a tudománynak és nekünk tudósoknak szólt. A kézfogás természetesen kinek-kinek ennél többet is jelenthetett” – összegezte Diósi Lajos.
Fotó forrása: Vatican Media