Jubileum az ÁJK-n
2017. január 2-án ünnepeljük karunk alapításának 350. évfordulóját. Mit tudunk az alapítás körülményeiről? Kinek köszönhetjük a kar létrejöttét?
Az egyetemet 1635-ben Pázmány Péter esztergomi érsek, bíboros alapította Nagyszombatban, eredetileg két karral, a hittudományival és a bölcseletivel. 1667-ben ez a két fakultás egészült ki a jogtudományi karral, melynek alapítását Lósy Imre és Lippay György érsekek adományai tették lehetővé. A középkori egyetem kötelezőnek tekintett kara volt a jogtudományi kar, így a hittudományi és bölcseleti fakultás kiegészítése a jogtudományival a teljes értékű universitas-ként való elismeréshez szükséges lépés volt.
Fellelhető-e, megtekinthető-e valahol az alapítólevél eredeti példánya?
Igen, szerencsére a történelem viharai ellenére megmaradt a latin nyelvű alapítólevél eredeti példánya, az Egyetemi Levéltár őrzi.
Mely mérföldkövek jelzik leginkább a kar történetének elmúlt 350 évét?
Az alapítás után egyértelműen 1769 az első mérföldkő a kar történetében: ekkor kezdődött meg az egyetem fokozatos „államosítása” Mária Terézia intézkedéseinek következtében. Az állam nemcsak magára vállalta az egyetem finanszírozását, de tantervi és szervezeti reformokat is hozott, amelyek alapvetően meghatározták a jogtudományi oktatást is. 1773-ban, miután a pápa feloszlatta a jezsuita rendet, Mária Terézia királyi egyetemmé tette az eredetileg jezsuita intézményt, majd 1775-ben a Helytartótanácson keresztül kibocsátotta a kar működésének alapjait lefektető Planum juridicae facultatis-t. Ezt követően költöztették az egyetemet Budára 1777-ben. A jogtudományi kar ideiglenesen a Budai Várban, a királyi palotában nyert elhelyezést. II. József „költöztette” aztán át Pestre; először a Ferenciek terén kapott helyet, majd a pálosok kolostorához tartozó telken frissen felépített „szemináriumi épületbe”, a jelenlegi épület helyére, ahol átépítése a mai formájára az 1800-as évek második felében kezdődött meg. A reformkor hozta el a magyar nyelv – eleinte csak részleges – megjelenését. Eötvös József 1848-as liberális reformjai bár figyelemre méltóak voltak, tartósak nem maradhattak. A szabadságharc leverését követően vezették be – osztrák mintára – az államvizsgákat és a habilitációt. A kiegyezés idején a gazdasági fellendülés hatására jelentősen megnőtt a kereslet a jogászok iránt, nőtt a jogászképzés jelentősége, s ez természetesen a karra is visszahatott. A 19. század második felére egyértelműen a mi karunk vált a jogtudomány magyarországi központjává, és vezető szerepét ma is őrzi a hazai jogászképzésben.
Mire kötelezi az intézményt a 350 éves múlt, és hogyan igyekszik megfelelni a jelenkor kihívásainak?
A történelmi korszakokon átívelő fennmaradás önmagában is érték, az pedig még kevésbé vitatható, hogy
csak egy nagyon komoly, fundamentális értékeket hordozó és azokat következetesen ápoló, a hagyományok őrzése mellett is megújulásra kész intézmény tud ilyen távlatokban fennmaradni.
Ez adhat nekünk belső tartást és hitet, ugyanakkor egyre növekvő felelősséget is jelent. Az ország vezető jogtudományi képző- és kutatóhelyeként felelősségünk van a magyar társadalomért, és felelősségünk van magáért az intézményért is. Csak akkor tudjuk fenntartani a Kar által hordozott értékeket, ha tudjuk, hogy mikor kell megújulnunk, és ezt képesek vagyunk a hagyományok megőrzése mellett megtenni. Egymást és az intézményt támogató közösségként, elhivatott és elkötelezett oktatókként és kutatókként felelhetünk csak meg ennek az elvárásnak.
Mit üzen a mának a múlt? Melyek azok az értékek, gondolatok, melyek mindezidáig jellemezték a kart, és amelyekről úgy gondolja, hogy a jelen és a jövő számára is érvényességgel bírnak?
Azt hiszem, az egyik legfőbb üzenet, mely elsődleges értékként és célként a szemünk előtt kell lebegjen, az a magyar társadalommal szembeni felelősségtudat. A jog leírható tudományként, de sok szempontból inkább a művészethez áll közel. Van benne logikai törvényszerűség, tudás, ugyanakkor intuíció is, és mindenekfelett a társadalmi helyzetek megkülönböztetésének a képessége. Ez messze túlmutat a szigorú törvényszerűségek mentén való gondolkodás képességén. Törekednünk kell a legmagasabb szintű tudás megszerzésére és – egyetemként – e tudás átadására is. Ehhez eredeti és kreatív gondolkodásra van szükség. Ezzel a gondolkodással rendelkeztek azok a tudósok és tanárok, akiket nemcsak elődeinknek, de példaképeinknek is tekintünk, és akikkel történelmi közösséget alkotunk.
Az alapítólevél első és utolsó oldala, 1667
Érvényesnek tekinthetjük-e az intézményre azt a gondolatot, hogy a múlt határozza meg a jövőt?
Úgy gondolom, hogy a jövőt nem a múlt határozza meg, hanem mi. Ugyanakkor a jelenünket megérteni csak a múlt ismeretében tudjuk. A múlt ismerete és a múlton való gondolkodás nélkül nem tudjuk, hogy kik vagyunk, nem ismerjük azt, amit magunkkal hoztunk, és sokkal nehezebben értjük meg a gyengeségeinket is. A múlt ismerete a megértés elengedhetetlen feltétele.
Hogyan kíván a kar megemlékezni a jelentős évfordulóról?
2017-et jubileumi évnek nyilvánítottuk, amely a 2017/18-as tanév végéig tart. Számos tudományos konferenciát rendezünk, a jogtudományt foglalkoztató aktuális kérdéseknek szentelt tanulmánykötetet tervezünk megjelentetni, és szeretnénk ezt a jubileumi évet regionális nemzetközi kapcsolataink fejlesztésének is szentelni. Természetesen mindezt intézményi partnereinkkel és a társkarokkal együtt szeretnénk megvalósítani. Számítunk a kar hallgatói közösségére is, szeretnénk, ha az évfordulót ők is ünnepüknek éreznék, és hallgatói rendezvényekkel tennék teljessé a jubileumi időszakot. Első programunk az ELTE ÁJK alapítására emlékező jubileumi év nyitóünnepsége, mely egy hangversennyel egybekötött ünnepi megemlékezés lesz 2017. február 23-án.
Hol követhetjük nyomon az ünnepi eseményeket? Nyilvánosak-e ezek a szélesebb nagyközönség számára is?
Rendezvényeink természetesen nyilvánosak lesznek a szélesebb nagyközönség számára is. A kar honlapján folyamatosan nyomon követhetőek lesznek a programok.