Jó kérdésre Nobel-díjas válasz
Minden nagyra való törekvés azzal kezdődik, hogy kérdéseket teszünk fel – kezdte előadását a kutató. Számára az első kérdés egyetemistaként, Simonyi Károly előadásait hallgatva fogalmazódott meg: vajon meg tudjuk-e figyelni, és esetleg kontrollálni is tudjuk-e az elektronok mozgását? A második kérdés pedig ebből következett: ha ez sikerül, vajon mire tudjuk használni ezt a felfedezést? Krausz Ferenc mindkét kérdésre megtalálta a választ, új, mikroszkopikus folyamatok vizsgálatára kifejlesztett gyorsfotó módszerével várhatóan sok millió jövőbeli súlyos beteg életét mentheti meg.
Krausz Ferenc hamar bebizonyította, hogy nem csak kiváló kutató, de nagyon jó előadó is, laikusok számára is könnyen érthetően magyarázta el attoszekundumos lézerekkel kapcsolatos, korántsem egyszerű kutatásait. Alma materei előtt tisztelegve előadása elején megemlékezett két meghatározó tanáráról, Simonyi Károlyról és Marx Györgyről. „Ahogy Simonyi Károly azt az érzést tudta kelteni, hogy ő látja az elektronokat és a fényhullámok rezgését, úgy Marx György esetében az az érzése támadt az embernek, hogy ő látja a hullámfüggvényt – fogalmazott. – Két óriási egyéniségről van szó, és nagyon szerencsésnek mondhatja magát, aki mindkettőtől tanulhatott.”
A Simonyi Károly előadásán felmerült kérdés nem hagyta nyugodni, a kíváncsiság végül odáig hajtotta, hogy a 2000-es évek elején a Bécsi Egyetem egyik alagsori laborjában
munkatársaival sikerült megfigyelniük az elektronok mozgását.
Az atomok, molekulák viselkedését, reakcióit meghatározó elektronok állapotváltozásai rendkívül gyors, jellemzően néhány attoszekundum alatt lezajló folyamatok. Egy kilőtt puskagolyó mozgását ma rendkívül gyors expozíciós idejű kamerával készített pillanatfelvételekkel lehet megfigyelni – mondta a kutató. – Ezek a pillanatok 1 mikroszekundumos, vagyis 10-6szekundumos nagyságrendbe esnek. Az attoszekundumos skála ehhez képest 10-18 nagyságrendű, tehát az elektronok vizsgálata új mérési módszert és eszközt igényelt. A megoldást az attoszekundumos lézer jelentette.
Fő üzenetét a kutató Rubik Ernő szavaival igyekezett átadni a hallgatóságnak: „Életünk szinte minden területén a legfontosabb és legnehezebb feladat talán az, hogy megtaláljuk a megfelelő kérdéseket. Legalább ennyire fontos, hogy a kiválasztott probléma megoldása jobbá tegye az emberek életét."
Mire használható az ő felfedezése? Hogyan lehet a társadalom hasznára? – tette fel magának a kérdést. Bár eredményei jó darabig alapkutatási eredménynek látszottak, rátalált egy olyan alkalmazási módra, amellyel több millió emberen segíthet. Megalapította a Molekuláris- Ujjlenyomat Kutató Központot (CMF), ahol az ultrarövid impulzusú lézertechnológiával
a vérplazma molekuláris összetételében bekövetkező legapróbb változásokat monitorozzák,
lehetővé téve a négy súlyos alapbetegség (a szív- és érrendszeri, az anyagcsere-, a légúti és a daganatos betegségek) minél korábbi felismerését. Ez óriási dolog lenne, hiszen a korai, egyben olcsó diagnosztikával számos súlyosabb szövődmény, költséges terápia megelőzhető, a lakosság általános egészségi állapota és életkilátásai pedig javulnak.
A Központ a magyar kormány 100%-os támogatásával, az NKFI Alapból Budapesten működik, szoros kapcsolatban a müncheni Ludwig Maximilians Egyetemmel (LMU) és a Max Planck Kvantumoptikai Intézettel (MPQ), de már folynak a tárgyalások Hong Konggal és az amerikai Stanford Egyetemmel is. A projekt globális problémára igyekszik hatékony és gyors megoldást találni, amit a mind szélesebb körben való adatgyűjtés segíthet elő. A CMF hazai kutatóépülete az ELTE és a BME két lágymányosi épülete között épülhet meg, és várhatóan 2027-re készül el.
Krausz Ferenc kiemelte, hogy tárt karokkal várják a hazai kutatókat, legyenek akár egyetemi hallgatók, akár már több évtizede a pályán levő tudósok; ajtajuk nyitva áll mindenki előtt, akit érdekel a munkájuk, aki szakdolgozati témát, kutatási lehetőséget keres.
Forrás: ELTE TTK
Fotók: Geberle Berci