Jancsó Miklós: Fényes szelek

A Fényes szelek Jancsó Miklós pályájának legtermékenyebb és talán legizgalmasabb periódusában született. A NÉKOSZ (Népi Kollégiumok Országos Szövetsége) 1946 nyarán jött létre a Magyar Kommunista Párt és a Nemzeti Parasztpárt támogatásával, és három évvel későbbi beszüntetéséig közel tízezer középiskolás és egyetemista fiatal vett benne részt. Mire jogosít fel bennünket, ha úgy érezzük, zsebünkben a bölcsek köve? Van-e egyedül érvényes útja a forradalomnak, és létrejöhet-e nyílt, szabad diskurzus, ha az egyik fél a hatalmat képviseli? Az alkotók többek közt ezekre a kérdésekre keresik a választ, a Fényes szelek története, alapkonfliktusa ugyanakkor nem csak az adott történelmi periódusban értelmezhető. A film 1970-ben megkapta a Magyar Filmkritikusok Díját a legjobb rendezésért.

Nem sokkal a második világháború lezárulása után járunk, a helyszín egy vidéki katolikus papi líceum. Ide vonul be egy csapat fiatal és lelkes népi kollégista, azzal a céllal, hogy meggyőzzék a papnövendékeket az új, kommunista társadalom szükségességéről. Vezetőjük, Laci hisz a nyílt és konstruktív vitában, de a csoport radikálisabb frakciója felülkerekedik és leváltják őt. Az új vezetők, Jutka és Teri agresszívebb módszerekkel próbálnak a papnövendékekre hatni, a túlkapások miatt azonban a párt illetékesei őket is menesztik. A helyszín stilizált tér, amelyen a belül a kommunikáció nem csak szavakban, de tánccal, mozgással és mozgalmi dalokkal történik.

A vetítés utáni beszélgetés vendége Szekfü András filmtörténész, médiaszociológus, címzetes egyetemi tanár, Jancsó Miklós művészetének kiváló ismerője, a rendezővel készült interjúkötet szerzője.

Regisztráció (egyetemi hallgatók esetén Neptun-kóddal!)
Facebook