Háború és kataklizma

A második világháború kataklizmája számos művészi életmű visszatérő témája a huszadik század második felében. Paul Celan a háború utáni európai költészet legfontosabb alkotói közé tartozik, aki verseiben összetett módon tematizálta a válsághelyzetet. „Paul Celan költeményei elérnek hozzánk – és mi nem tudunk a közelükbe férkőzni” – fogalmazott találóan Hans-Georg Gadamer. Celan egyszerre hozzáférhető és hozzáférhetetlen költészete számos képzőművész fontos referenciájává vált.

Fehér Dávid előadásában a kortárs példák közül három művész Anselm Kiefer, Lakner László és William Kentridge alkotásaira koncentrál, amelyek mind Celan verseiből, soraiból és szavaiból kiindulva tematizálják a pusztítást és a pusztulást, illetve az európai kultúra válságát. A konkrét Celan-parafrázisok bemutatásán túl azt is vizsgálni fogja, hogy miképpen jelenik meg a háború motívuma a három művész életművében, és ebbe a tágabb kontextusba hogyan ágyazódnak bele a Celan-motívumok.

Regisztráció