Gráfok, hálózatok, „heuréka-pillanatok”
"Az ELTE szimbólum, a közösségépítés jelképe, erről szól ez a sorozat is. Az ELTE a sokszínűségével teremt egységet, a tudományok minőségét fejezi ki, ahogyan Lovász László a magyar tudományos élet kiemelkedő alakja" – fogalmazott Mezey Barna rektor a rendezvénysorozat megnyitóján.
Hudecz Ferenc visszaidézte, hogy az egyetem vezetése 2006-ban döntött az öregdiák-rendszer létrehozásáról, mely 2008-ban kezdte meg működését, és 2016-ban kapott új lendületet, az Alumni Központ indulásával. Az új előadássorozat a teljesítmény elismerése és a minőség tisztelete jegyében szerveződött, tette hozzá az egykori rektor, akinek kezdeményezésére az ELTE-n az alumniszervezet megszületett.
A programsorozat első előadójaként Lovász László Gráfok és hálózatok: a gimnáziumtól a Microsoftig, avagy a játéktól a tudomány paradigmájáig címmel villantotta fel életének legjelentősebb állomásait. A professzor történeti áttekintést adott a gráfelmélet kezdeteiről, szólva a legfontosabb hazai és külföldi matematikusokról. Említést tett Leonhard Eulerről, az 1700-as években élt svájci tudósról, akinek nevéhez kapcsolódnak a gráfelmélet kezdetei a königsbergi hidak problémája révén. Az első gráfelméleti könyv szerzőjéről, a XX. század jelentős magyar matematikusáról, Kőnig Dénesről is beszélt, aki nagy hatással volt a matematika e területének fejlődésére.
Jó szívvel gondolt vissza a középiskolai éveire: 1962-66 között a Fazekas Mihály Fővárosi Gyakorló Gimnáziumba járt, ahol akkoriban indult az első matematika tagozatos osztály, melynek működését figyelemmel kísérte a kor híres, világjáró matematikusa, a gráfelmélet vezéregyénisége, Erdős Pál is. Lovász László elismerően szólt egykori osztálytársáról, a tehetséggondozó munkájáért néhány éve Prima-díjjal kitüntetett matematikusról, Pósa Lajosról, akivel sok közös emléket őriz matematikai problémák megoldásáról.
Egyetemi évei alatt – 1966–1971 között – az ELTE-n nagy hatással volt fejlődésére Sós Vera, Turán Pál és Hajós György, akiktől sokat tanult, noha ekkor még a gráfelmélet mint önálló tantárgy nem létezett.
Negyedéves egyetemistaként a Matematikai Kutatóintézetben Gallai Tibor vezette be mélyebben szakterületének rejtelmeibe, és segítséget nyújtott első cikkének megírásához is.
Életének fontos szakasza volt, amikor 1999 és 2006 között a Microsoft kutatóintézetében gráfok új módú szemléletével találkozott. Az úgynevezett nagyon nagy gráfok közé sorolható az internet, az ökológiai hálózatok, a chipek, a kristályok, sőt még az emberi agy vagy a világegyetem is. A szociális hálózatok – ki, kit ismer – ugyancsak gráfelméleti probléma, ezek a hálózatok határozzák meg például, hogy milyen gyorsan terjednek el találmányok, hírek vagy éppen járványok. Karinthy Frigyes sejtésére is utalt Lovász László, miszerint bárkitől bárkiig hat lépésben eljuthatunk.
A 2006–2014 közötti időszakra szintén örömmel emlékezett: amikor hazatért Amerikából, számos tehetséges fiatalt vezetett be a matematikatudományba az ELTE egyetemi tanáraként, majd ezt követően került kapcsolatba a kutatóintézeti hálózatokkal.
Az előadás során néhány kedves kép is felvillant a családi fényképalbumból, köztük három generáció Lovász Lászlóiról.
Az egyetemi hallgatókból, oktatókból, szakemberekből és laikusokból álló érdeklődő közönség többek között a mai matematikatanításról, az elméleti kutatások gyakorlati hasznosításáról és „heuréka-pillanatairól” is kérdezte az előadás után a professzort, akinek természetesen egy konkrét matematikai probléma megoldása adta a legnagyobb szakmai sikerélményt.
„A tudományos kutatás 1 százalékban sikerélmény, 99 százalékban kudarcélmény. De mindezért a ’heuréka-pillanat’ kárpótolja a kutatót: amikor rájön arra, hogy sikerült megválaszolnia egy olyan kérdést, amelyen ő vagy mások évekig, sőt néha évtizedekig is hiába töprengtek” – vallja az "ELTE Sikerek" első előadója: Lovász László.
Fotók: Alumni Központ
"ELTE Sikerek" - Lovász László nyitóelőadása
"ELTE Sikerek" - Lovász László nyitóelőadása
0
/
0
0
/
0