ELTE DTR – Lehetőség a digitális tananyagok megosztására és hosszútávú tárolására
A digitális oktatási eszközöket alkalmazó oktatók többsége szembesült már azzal a helyzettel, hogy készített egy digitális oktatásra szánt dokumentumot – pl.: egy összefoglalót, jegyzetet, ZH feladatsort, infografikát, ppt előadást vagy videót – és nem, vagy csak nagyon nehezen találta meg azt a fájljai között. Vagy az is lehet, hogy megtalálta, de egyszerre több példányban is, és már nem tudta eldönteni a fájlokról, hogy melyik volt az aktuális, vagy a hibák javítása utáni verzió. Persze az is előfordulhatott, hogy a fájl egy másik adathordozón volt és ezért aktuálisan nem tudott dolgozni vele, vagy nem tudta eldönteni, hogy az adott anyagot az oktatási gyakorlatában felhasználhatja-e vagy sem? Tipikus kérdés lehet az is, hogy egy átvett anyagban szereplő ábrák, tartalmak vagy épp komplett diák vajon honnan származnak? Mi volt a forrás? Szerzői jogilag rendben van-e, fel lehet-e használni? Vajon mindig oda van ez írva a diákra? És ha igen, akkor a forrás valóban visszakövethető?
Az is lehet, hogy mi magunk akartunk tananyagokat másokkal megosztani, vagy szükségünk volt arra, hogy a mások által tartott órák anyagába betekintsünk, hogy megismerhessük a hallgatóinktól elvárható előzetes ismereteket. Ezek mind olyan kérdések, helyzetek, amikkel a digitális tananyagokkal végzett munka során találkozhatunk. Ha lenne egy olyan eszköz, ami mindezeket a problémákat feloldja, vajon oktatóként használnánk-e azt? És ha igen, pontosan mit várnánk el egy ilyen rendszertől, és mit lennénk hajlandóak tenni azért, hogy a rendszer a lehető leghatékonyabban működjön?
Nagyjából ezekre a kérdésekre kereste a választ az EKL és az OKTIG közös csapata azzal a 2024. február 19. és 2024. március 10. között, a Neptun tanulmányi rendszeren keresztül elérhető online kérdőívvel, amelyben ELTE-s oktatókat kérdeztek adatkezelési szokásaikról, a digitális tananyagok összeállításához kapcsolódó gyakorlatukról, a tananyagaik hozzáférhetővé és újrafelhasználhatóvá tétele iránti hajlandóságukról és arról, hogy hogyan viszonyulnának hozzá, és mit várnának egy jövőben létrehozni kívánt egyetemi digitálistananyag-repozitóriumtól.
A beküldött válaszok alapján teljes képet nem, de egy első benyomást kaphatott a projekt vezetése arról, hogy milyen lehetőségek, illetve feladatok azonosíthatók egy digitális tananyag-repozitórium kialakítása és bevezetése kapcsán.
A teljesség igénye nélkül a kérdőívezés eredményeként körvonalazható legfontosabb, a fejlesztésben irányadó konklúziók az alábbiak voltak:
- Egy aktívan használt, és az oktatók oldaláról elfogadott digitális tananyag-repozitórium létrehozásának és bevezetésének szükséges előfeltétele, hogy az oktatók megfelelő tájékoztatást kapjanak a rendszerről magáról, annak céljáról, funkcióiról, a benne rejlő lehetőségekről (pl.: archiválás, megosztás, verziókezelés), a hozzáférési irányelvekről, illetve, hogy megerősítsük őket abban, hogy tartalmaik hosszútávú hozzáférhetősége valóban biztosított, és anyagaik csak megfelelő elismerés mellett és szabályozott keretek között, a jogi és adatvédelmi szempontokat is érvényesítve kerülhetnek majd hasznosításra, megakadályozva a tananyagok felhasználásával kapcsolatos jog- illetve érdeksértő visszaéléseket. A válaszadók többségét egyébként határozottan motiválja, hogy tananyagaik megosztásával másokat inspirálhatnak, és az látszik, hogy ez a motiváció tovább erősíthető az anyagi juttatások és a szakmai elismerés biztosításával.
- A visszajelzések azt mutatják, hogy a válaszadók hasznosnak tartanák a repozitórium infrastruktúra létrehozását, de vannak aggályaik és fenntartásaik az adatkezeléssel kapcsolatban. Nem látják tisztán azokat az ösztönzőket és várható elismeréseket, amelyek a tartalomfeltöltést és tartalomhasználatot a jövőben elősegíthetik. Ez alapján megállapítható, hogy a repozitóriumi szolgáltatás használatának eléréséhez egy megfelelő ösztönzőrendszer kialakítása is szükséges.
- A repozitórium széleskörű használatának elérése érdekében egy egyszerűen kezelhető, felhasználóbarát felület létrehozására van szükség, amely megismerése és használata nem kíván komolyabb továbbképzést, illetve nem eredményez további érdemi adminisztrációs terhet az oktatói közösségnek.
- Az új rendszernek rugalmasnak kell lennie és alkalmazkodnia kell a tananyagok és tananyagelemek sokféleségéhez, amely a karok gyakorlatában jellemző.
- Annak érdekében, hogy teljes képet kapjunk az oktatói közösség valós felhasználói szokásairól, megosztási hajlandóságáról és repozitóriummal kapcsolatos igényeiről, a megfelelő tájékoztatást követően újabb, szélesebb körű felmérésre lenne szükség.
Az egyetemi stratégiai célkitűzések értelmében az ELTE digitális tananyag-repozitóriumának elsődleges célja, hogy az oktatók által különböző céllal készített elektronikus oktatási tartalmakat online formában, a hosszú távú megőrzés érdekében folyamatosan gyűjtse és tárolja, és mások – elsősorban az egyetemi polgárok – által is láthatóvá, hozzáférhetővé és metaadatolás segítségével kereshetővé és ismételten felhasználhatóvá tegye. A repozitórium tehát az egyetem folyamatosan bővíteni kívánt digitális gyűjteményeinek összességébe, és egy ahhoz kapcsolódó szolgáltatásrendszerbe illeszkedik, amely a jövőben egy felhasználói fiókkal hozzáférhető tudásportál részét képezheti. Ez a tudásportál a mögöttes repozitórium rendszer kiépítésével a hallgatói élet, a tehetséggondozás és az egyetemmel kapcsolatban álló személyek (pl. középiskolai diákok és tanárok, alumni, élethosszig tartó tanulásban és szakmai továbbképzésben vagy felnőttképzésben résztvevők, szakmai bizottságok tagjai) számára új lehetőséget teremt az információ és a képzési anyagok hozzáférése tekintetében, valamint a digitális tananyagfejlesztés jövőjében. Mindez támogatja az új képzési rendszerek, köztük a mikrotanúsítványt nyújtó képzések költséghatékony kidolgozását is.
A fejlesztés sikerességéhez elengedhetetlen a nyitott oktatói hozzáállás, valamint visszajelzés. Ennek érdekében a projekt során cél minél több kollégát bevonni. A kialakítandó új rendszer legfontosabb célja, hogy széles körben használják, és olyan szolgáltatást nyújthasson, amely egyedinek számít a magyar felsőoktatásban.