Egyedülálló kéziratot digitalizált az ELTE
Eötvös Loránd fizikus 1908-ban született kéziratát digitalizálta az Eötvös Loránd Geofizikai Alapítvány az ELTE Rektori Titkársága megbízásából, amelynek lapjain az ELTE névadója (aki az 1891–92-es tanévben az egyetem rektora is volt) a súlyos és tehetetlen tömeg azonosságának nagypontosságú kísérleteiről számol be.
A tehetetlen és súlyos tömeg arányosságának kérdése és mérése a XX. század eleji fizika egyik fontos kérdése volt. 1906-ban a göttingeni egyetem pályadíjat tűzött ki a probléma kísérleti igazolására, a Benecke-díjat Eötvös Loránd nyerte el 1909-ben: ezt a pályamunkát digitalizáltatta most, több mint száz évvel később az Egyetem Rektori Titkársága. Az eredeti 91 oldalas kéziratot hétoldalnyi képlet és magyarázat, illetve körülbelül kétoldalnyi javítás egészíti ki, így összesen 100 oldalnyi Eötvös-kézirattal gazdagodik a hagyaték.
Eötvös méréseivel Albert Einstein későbbi általános relativitáselméletének egyik kiindulási alapelvét igazolta, melyeket az ún. kettős nagyeszközzel (azaz két Eötvös-inga egy testbe építve) végzett el. Eötvös ezirányú vizsgálatai kivívták a nemzetközi tudós világ, köztük Einstein nagyrabecsülését is, aki Eötvös Lorándot halálakor a klasszikus fizika fejedelmének nevezte.
Patkós András Eötvös Loránd vizsgálatait a magyar fizikatörténet legnagyobb hatású kísérletsorozatának nevezte. Az ELTE professor emeritusa hozzátette, hogy a kétfajta tömeg eltérésére vonatkozó Eötvös-féle felső korlátot csaknem ötven évvel később, az 1960-as években tudta felülmúlni Robert Henry Dicke fizikus, a Princeton Egyetem professzora, aki Einstein elméletének egy alternatíváját is kidolgozta. Az Eötvös eredeti kísérleti koncepcióját a jelenlegi technikai lehetőségekkel párosítva ma is intenzíven használó kutatók pedig az ismert négy elemi kölcsönhatáson túl feltételezett „ötödik erő” jelét keresik az ekvivalencia elvtől való eltérés esetleges észlelésével.
Az Eötvös-hagyatékot – benne az említett kézirattal – az Eötvös Loránd Geofizikai Alapítvány gondozza. Az ELTE és annak Űrtudományi és Geofizikai Tanszéke évek óta együttműködik az Alapítvánnyal, közösen ápolva Eötvös Loránd emlékét, megőrizve a tudós gondolatait az utókor számára. Baráth István, az Alapítvány Kuratóriumának tagja elmondta: „A kéziratot hosszú előkészítő munkával és restaurálást követően digitalizálták és tették kutathatóvá.”
A Magyar Földtani és Geofizikai Intézet (MFGI, az Eötvös Loránd Geofizikai Intézet (ELGI) jogutódja) birtokában van a teljes, eredeti Eötvös-inga sorozat, többek között a párizsi világkiállításon aranyérmes balatoni inga is. Az Alapítvány távlati célja, hogy az Eötvös-életmű egy része – az Eötvös-inga sorozat és a most digitalizált egyedülálló, tudománytörténeti jelentőségű kézirat – kerüljön fel az UNESCO világörökségi listájára.
A rendkívül rossz állapotba került kézirat restauráltatásával és digitalizáltatásával az Eötvös Loránd Tudományegyetem modern felsőoktatási intézményként jelzi elkötelezettségét a magyar tudománytörténet múltjához tartozó dokumentumok megőrzésének nemzeti jelentőségű feladata mellett.