Családi kutyák szaglását tesztelték az ELTE etológusai

A kutyák szaglóképességét különféle célokra használjuk a vadászattól a betegségek felismeréséig, így nem csoda, ha egyre több kutatás foglalkozik azzal, hogy mely tényezők befolyásolják a teljesítményüket. A cikk első szerzője, Salamon Attila, az ELTE NAP Szaglás Kutatócsoport munkatársa elmondta, hogy az ilyen feladatok speciális kiképzést igényelnek, viszont a képzett keresőkutyákkal végzett kutatások eredményei nem általánosíthatók az egész fajra.

Az ELTE Etológia Tanszék kutatói több mint négyszáz képzetlen, különböző fajtájú családi kutya szaglási teljesítményét vizsgálták, hogy kiderítsék, vajon bizonyos környezeti és demográfiai tényezők befolyásolják-e a kutyák eredményességét a szaglási feladatban.

A vizsgálat során a csoport által kifejlesztett és farkasok esetében már sikeresen használt Természetes Keresési Feladat tesztet alkalmazták, amelyben a kutyáknak cserépsor alá elrejtett jutalomfalatot kellett megtalálniuk. Ennél a tesztnél nincs szükség kiképzésre, mivel a kutyák élelem iránti természetes motivációján alapul. A feladat három nehézségi szintet tartalmaz; az első szint előtesztként szolgált, amelyből kiderült, hogy a kutyák megértették-e a feladatot, motiváltak voltak-e, és nem támaszkodtak-e alternatív problémamegoldó módszerekre. Azok a kutyák, amelyek sikeresen teljesítették a harmadik szintet, a legjobbak közé kerültek.

A teszt során a kísérletvezető – aki nem tudta, hol van az elrejtett jutalomfalat – figyelte, hogy a kutya spontán jelzett-e egy cserépnél (például a cserép nyalogatása, mancs ráhelyezése a cserépre, cserép orral bökdösése). Az eredményekből kiderült, hogy az általános feltételezésekkel ellentétben a hőmérséklet (0-25 °C között) és a páratartalom (18-90% között) nem befolyásolta a kutyák teljesítményét,

a teszt helyszíne azonban fontos tényezőnek bizonyult.

A laborban végzett teszteken a kutyák jobban teljesítettek, mint viszonylag zavarmentes környezetben a szabadban, ami arra utal, hogy a kinti helyszín ingerei inkább befolyásolják a szaglási feladatokban nyújtott teljesítményt.

Fontos eredmény, hogy sem a szukák és kanok eredménye között, sem az ivartalanítási státusz alapján nem volt különbség a szaglási teljesítményben. Ugyanakkor a 2-3 éves kutyák jobban teljesítettek, mint a két évesnél fiatalabbak és a hat évesnél idősebbek.

A kutatók a kutyák egy részét ismételten letesztelték, hogy megbizonyosodjanak a teszt megbízhatóságáról, de nem találtak jelentős tanulási hatást a két alkalom között, azaz a kutyák teljesítménye nem volt jobb a második teszten. Ez igazolja, hogy a módszer alkalmas a képzetlen családi kutyák szaglási teljesítményének felmérésére.

„Tanulmányunk választ adhat olyan, a kutyák szaglási képességeit felhasználó szakembereket régóta foglalkoztató, fontos kérdésekre, minthogy a környezeti tényezők, az ivar vagy az ivartalanítás milyen szerepet játszik a kutyák szaglási eredményességében. Azáltal, hogy a kutatásunk során képzetlen kutyák nagy és változatos mintáját vizsgáltuk, jobban általánosíthatjuk a kapott eredményeket a tágabb kutyapopulációra” – összegezte Gácsi Márta, a kutatás vezetője.

Forrás: ELTE Biológiai Intézet
Borítókép: Salamon Attila