Caravaggio Nárcisza

Az előadás a címben jelzett, kb. 1598-1600 körülre datált festmény (olaj, vászon; 110 x 92 cm; Róma, Palazzo Barberini, Galleria Nazionale dell’ Arte Antica) kortárs újraértelmezésére tesz kísérletet. Az előadó megítélése szerint Caravaggio műve a mítoszt kifejezetten a szerelemfilozófia felől, a Másikkal való egyesülés csillapíthatalan vágyának apoteózisaként ragadja meg – szemben a korszakban uralkodó keresztény moralizálással, amely az önszeretet és az antiszociális viselkedés jogos büntetéseként tekintett az ifjú tragikus sorsára.

Fontos aspektus, hogy a reneszánsz teoretikus, Leon Battista Alberti Nárcisz beleszerelmesedését a képbe a festőművészet érvényes eredetmítoszának tekintette. A mű lenyűgöző festői ereje tehát az igazi kihívás: Rényi András, az ELTE BTK professor emeritusa ezt nemcsak Ovidius elbeszélésével és egykorú Nárcisz-ábrázolásokkal összevetve igyekszik megvilágítani, hanem olyan modernekkel konfrontálva is, mint például Salvador Dali vagy Bill Viola rokon tematikájú munkái. Az előadás teljes címe: Caravaggio Nárcisza: képi tanúságtétel a szerelem őrületéről és a festészet erejéről.

A Művészettörténeti Szabadegyetem előadásai egy-egy nagyobb témakör, műfaj, képi törekvés képzőművészeti megjelenését vizsgálják az antikvitástól napjainkig. A háború témájának képzőművészeti feldolgozása után a második évad mítosz és művészet kapcsolatával foglalkozik. A mítosz – világmagyarázat, történeteiben és hőseiben minden kor magára ismer, megteremtve a maga értelmezését. A hangsúlyok és olvasatok ugyan időről-időre változnak, de archetipikus formuláik korokon átívelő állandó, melyek egyetemes emberi kérdésekre nyújtanak választ. E szövevényes, cselekményes történetek interpretációjának képzőművészeti alakváltozataival foglalkozik az előadássorozat, mely a közép kortól a jelenig gombolyítva fel a visszatérő motívumok és változó interpretációk „Ariadné fonalát”. Az előadók az ELTE Múvészettörténeti Intézet oktatói, doktoranduszai, valamint külső szakemberek.

Facebook-esemény