Az ELTE örökségéből: Pallasit meteorit
A szibériai Krasznojarszkban talált pallasit nemcsak hogy rendkívül látványos, hanem az egyik legritkább meteoritfajta, átmenet a vas- és kőmeteoritok között. A 10 cm széles, vágott-polírozott felületű meteorit főként olivin kristályokból áll, a sárgás és olívazöld kristályok közti teret vas és nikkel ötvözete tölti ki.
„A műtárgy Mária Terézia legidősebb lánya, Mária Anna főhercegnő gyűjteményéből származik, amely 1781-ben került Egyetemünkre és megalapozta a jelenlegi ásvány- és kőzetgyűjteményünket” – mutatja be az ELTE Természettudományi Múzeum egyik büszkeségét Harman-Tóth Erzsébet igazgató.
A példány annak a Krasznojarszk nevű meteoritnak egy darabja, amelyet először 1772-ben Peter Simon Pallas porosz botanikus-zoológus vizsgált oroszországi tartózkodása során. Egzotikus külseje alapján Ernst F. F. Chladni német fizikus és csillagász feltételezte, hogy
ez a kőzet az űrből érkezett, hasonlót a Földön nem ismerünk.
Ez volt az első kőzet, amelyről felmerült a Földön kívüli eredet. Ő adta a meteorittípusnak a pallasit nevet Pallas, az első kutató munkájának elismeréseként.
„A Krasznojarszk meteorit anyagát feltehetően egy (a Földhöz hasonlóan) differenciálódott kisbolygó (aszteroida) ütközés hatására szétesett darabjai adják. A differenciálódás azt jelenti, hogy a fejlődés során a bolygó alkotó anyagai elkülönültek és rétegekbe rendeződtek. A legbelső réteg a vasgazdag mag, ezt követi az olivindús köpeny, a legkülső réteg pedig a kéreg” – magyarázza Felkerné Kóthay Klára muzeológus.
Egyes elméletek szerint a pallasitok a mag és a köpeny határáról származó példányok lehetnek. Friss kísérleti kutatások azonban azt sejtetik, hogy két lépcsőben alakult ki ez az érdekes megjelenés. Az égitest előbb differenciálódott, majd az olivinben gazdag, de fémet is tartalmazó köpeny része egy másik égitesttel való ütközés során részben megolvadt, ennek köszönhető a fém és az olivin egzotikus, együttes megjelenése.
Forrás: ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltár
Fotó: Hegyesi Eszter