Az árvaszúnyogoktól a klímaváltozásig

Magyari Enikő egyetemista korában kezdett el érdeklődni a régészet, elsősorban a biogeográfia, azaz a növény- és állatvilág változásainak, kölcsönhatásainak kutatása iránt. A régészeti lelőhelyek gyakran környezetföldrajzi szempontból is értékesek, az itt esetlegesen fennmaradt növényi maradványok például sokat elárulhatnak a korabeli flóráról. A kutató szerint a régészet területén újat vagy pontosat mondani ma már túlnyomórészt természettudományos módszerek segítségével lehet. A régészethez kapcsolódó legmeghatározóbb természettudományi megközelítések napjainkban a genetikai vizsgálatok, a stabilizotóp-elemzések, illetve a korabeli környezetnek és az abban lezajló változásoknak, például az éghajlati átalakulásoknak a felmérése.

A kutató és kollégái régészeti szempontból az elmúlt 11 ezer év, tehát az utolsó jégkorszak utáni időszakot tanulmányozzák, és

biológiai maradványokon alapuló éghajlati rekonstrukcióval foglalkoznak.

Fontos információkat hordoznak az ismert korú üledékrétegek pollenjei, a hegyi tavakon és az azokban konzerválódott árvaszúnyog-maradványok, de a múltbeli klíma megértéséhez hozzájárulhat a cseppkövek stabilizotóp-vizsgálata is.

Magyari Enikőék többek között a Balaton történetét igyekeznek alaposabban megismerni, a tó abszolút időskáláját szeretnék létrehozni.  A vizsgálat nem korlátozódik az őskorra, Merkl Máté PhD-hallgató egyenesen a római korra koncentrál, a korabeli villákból és erődökből származó növénymaradványokat, a tóból vett mintákat, valamint a Balaton üledékében megőrződött polleneket elemzi. A Balaton vizének összetétele – a tó vize rendkívül karbonátos, az anyagain belül a magnézium-kalcit és a dolomit átmenet különösen izgalmas –, a kristályok, valamint azok kicsapódásai felfedhetik a tó történetét. Pálfi Ivett PhD-hallgató Pósfai Mihály professzor vezetésével két, intenzív párolgással – feltehetőleg ezért alacsonyabb vízszinttel – jellemezhető időszakot is detektált a Balaton üledékében 8 és 5 ezer évvel ezelőtt.

A magyarországi eredmények természetesen nem csak a helyi régészeti és környezettörténeti vizsgálatok miatt fontosak.

A hazai adatok mindig nemzetközi kontextusba is kerülnek – kutatások, klímamodellek, előrejelzések alapjaivá válnak.

Az árvaszúnyog alapú rekonstrukciók például a legújabb IPCC-jelentés elkészítéséhez is hozzájárultak, segítséget jelentettek az elmúlt 10 ezer év klímaváltozásaira vonatkozó fejezet megírásában.

A környezet vizsgálata a régészet mellett a paleontológiát is nagyban támogathatja. Magyari Enikő korábban többek között a jégkori fauna Kárpát-medencei kipusztulásával is foglalkozott – az állatközösség legismertebb képviselője a mamut, de számtalan egyéb faj tartozott ide. A Magyar Természettudományi Múzeum leleteit, mamutcsontjait vizsgálva a kutatók megállapították, hogy a mamutok és a keleti sztyeppei kisemlősök az utolsó jegesedés maximuma idején végig jelen voltak a régióban, lokálisan pedig mintegy 16 200 évvel ezelőtt pusztultak ki. „Ez nem azt jelenti, hogy az utolsó példányok feltétlenül ekkor tűntek el a Kárpát-medencéből, inkább azt, hogy ebből a korból tudunk még datálni csontokat. A populáció tehát ekkor még tudott maga után nyomot hagyni, később viszont annyira megritkult, hogy nem maradtak leletei. Ez

a megritkulási dátum éppen egybeesik a régió felmelegedésével és beerdősödésével"

– emelte ki a kutató. A jégkori fauna és flóra átalakulása közti kapcsolatot a világ számos országában, így hazánkban is kutatják.

A múlt klímaváltozásait és régészeti emlékeit együttesen vizsgálva szembetűnik, hogy az éghajlat átalakulása mekkora hatást is képes gyakorolni fajunkra. A neolitikum végén, nagyjából 6400 éve hazánkban az addig megszokott, precíz, kis földművelő közösségek helyén jól szervezett, nagy telepek, úgynevezett lakódombok jönnek létre. Ezek azonban viszonylag rövid idő alatt elhagyottá váltak. Magyari Enikő szerint, amennyiben megnézzük az időszak éghajlati változásait, a lakódombelhagyás korszaka éppen egy erőteljes, 100–200 év alatt lezajló klímaváltozási eseménnyel, egy rövid távú klímaváltozással esett egybe.A Kárpát-medencét erőteljes tavaszi lehűlések érték el, ezzel párhuzamosan pedig a nyári középhőmérsékletek hirtelen csökkentek, ami befolyásolta a kultúra gazdálkodását, krízist idézve elő. Nem tudjuk, hogy konkrétan miért hagyták el a lakódombokat, de látjuk, hogy az éghajlati átalakulás és az emberi kultúra reakciója egyidejű volt – tette  hozzá a szakértő.

Sok esetben lehet következtetni arra, hogy egy-egy klímaváltozás hozzájárul a kulturális változásokhoz. Az éghajlati átalakulásnak nem is kell feltétlenül az adott régiót érintenie, elég, ha egy közeli térségből új népcsoport érkezik a lokális környezeti nyomás hatására. „A mai kontextusban a Kárpát-medencében szerintem mindenképp fontos üzenet, hogy az idén nyáron is tapasztalt száraz periódusok gyakoriságának növekedése átfogó éhínségeket idézett elő a múltban. Ez akár kivándorláshoz vagy kulturális változáshoz is vezethetett.”

Az biztos, hogy az utolsó jégkorszak végével elkezdődő periódust, a holocént tekintve

napjainkban elképesztő klimatikus átalakulás zajlik.

„Az iparosodás előtti időkhöz képest, bő száz év alatt 1,2 Celsius-fokot emelkedett a hőmérséklet. Ez nagyon jelentős. A felmelegedés tempójában valamivel elmarad a késő glaciális–holocén átmenetétől, a holocén gyors klímaváltozási eseményeit nézve viszont azonos gyorsaságú, amplitúdóját nézve pedig még felül is múlja azokat” – mondta Magyari Enikő.  A kutató szerint a széndioxidszint tükrében a mostani globális felmelegedés még inkább szembetűnő, az éghajlatváltozás az 1980-as években különösen felgyorsult térségünkben.

Az elmúlt években a kutató Szabó Zoltán PhD-hallgatóval közösen már két cikket is megjelentetett a témában. „A korszakot Great Accelerationnek is nevezzük: minden változás rendkívül felgyorsul, az ökoszisztéma átalakulásának sebessége meghaladja azt, amit a holocén elején láthatunk. Összeadódik a két erő, a klímaváltozás és az ökoszisztémára gyakorolt felerősödő antropogén (az emberi tevékenységhez kapcsolódó) hatás” – tette hozzá Magyari Enikő.

Lugosi Péter cikke teljes terjedelmében olvasható a 24.hu oldalán
Fotók: Farkas Norbert