Aszályok és árhullámok szorításában
A globális felmelegedés hatására a csapadék időbeli eloszlása és formája az egész világon, így Közép-Európában is jelentősen megváltozott, növekvő aszályos időszakokat és heves esőzéseket eredményezett. A szélsőséges időjárás ártalmas az egészségre, nagy terhet jelent az egész ökoszisztémának, súlyos károkat okoz a mezőgazdaságnak, és pusztítja az infrastruktúrát is. A szakemberek világszerte keresik a választ a kihívásokra, és már többféle elképzelés létezik. Az Országos Vízügyi Főhatóság például a legveszélyeztetetteb hazai térségre, a Duna-Tisza közére dolgozott ki megoldást: a két folyóból emelnek fel vizet az aszálytól különösen szenvedő Hátságban a vízpótlásra, amit aztán csatornákon osztanak szét. A rendszert azonban fenn kell tartani, és jelentős energiaszükséglete van. Mi lehet az ehhez hasonló, aszályos területeken a fenntartható, tájléptékű megoldás? – tette fel a kérdést Mádlné Szőnyi Judit.
A természetes vízmegtartásért máris sokat teszünk, "vízbankokat" képezünk a folyóvizek mentén, gyűjtjük az esővizet, takarékoskodunk a vízzel. Több városban a tájépítészek esőkertekkel, beszivárgást segítő járdákkal erősítik a vízérzékenyítést. Az eddigi megoldások azonban a felszínre összpontosítanak – mondta a kutató –, holott
a talaj alatti tározó tér hatalmas lehetőséget kínál, hogy a vizet megőrizzük szárazabb időszakra.
Ezek a felszínalatti víztartók nem csak vízkivételre, hanem vízbefogadásra is alkalmasak, ami kulcsfontosságú lehet az aszály és a vízbőség szélsőségeinek kiegyenlítésében. Ehhez szükséges tehát, hogy megismerjük a föld alatt zajló folyamatokat, és bekapcsoljuk ezeket a probléma megoldásába, vagyis „tegyük láthatóvá a láthatatlant”.
Édesvízkészletünk 98 százaléka a felszínalatti vizek körébe tartozik. A felszín alatt a lefolyás összetett rendszerben zajlik, évekig, akár évezredik tart a folyamat. Mivel ezek a vizek a földfeletti vizekkel ellentétben képesek a hidroklimatikus szélsőségek kiegyenlítésére is, lokális megoldásként a nemzetközi kutatók kifejlesztették a MAR technológiát, amely a víztartókba történő tudatos betáplálást és kinyerést jelenti, így adva módot a víztöbblet megőrzésére és későbbi felhasználására.
A fenntarthatóság szempontjából azonban nagyon fontos, hogy a MAR technológiát a kutatók eljuttassák a természetalapú megoldásokig. Mádlné Szőnyi Judit kutatócsoportja erre fejlesztette ki NaBa-MAR® koncepcióját, amely már európai védjegyoltalom alatt áll. A módszer lényege, hogy a természetes felszínalatti vízáramlások ismeretével kombinálja a lokális vízvisszatartási technológiákat, így a felszínalatti vizek oldaláról hozzájárul a természetalapú tájléptékű megoldásokhoz.
A kutatók alapgondolata, hogy ha a MAR beszivárogtató medencéből vizet juttatnak a felszín alá, azzal megemelik a víz szintjét, ezáltal a felszín alatt megváltoztatják az energiaeloszlást, tehát a felszín alatti áramlások következtében a vízszintemelés hatása távolabbra is el tud jutni.
A módszert egy hátsági településen próbálták ki, ahol az esővíz és a kiszáradt kutak kínáltak lehetőséget.
Kísérletük bebizonyította, hogy a MAR jó módszer a vízmentésre lokális szinten, a hatezres városkában 200.000 köbméter felszín alá juttatható víz keletkezett lakossági gyűjtésből egy év alatt. A kutatók jelenleg a települési tisztított szennyvíz tározásának feltételein dolgoznak, mert ez még nagyobb nyereséget hozhat, de a szennyezők előzetes kiküszöbölése szükséges.
A közönség videós demonstráció keretében tekinthette meg a NaBa-MAR® deszkamodellt, amelynek célja, hogy bemutassa a vízbeszivárgás, vízáramlás és a csatornákkal történő lecsapolás összefüggéseit a NaBa-MAR® eljáráshoz kapcsolódva. Ezzel a modellel szemléltethető a beszivárogtató medence eredményessége és hatása a felszínalatti tározásban és vízpótlásban. És annak veszélye is, hogy a beszivárogtatott vizet, ha nem vigyázunk, a csatornákkal le is csapolhatjuk.
„Kiváló lokális kezdeményezések vannak, de ezek nem elégségesek. Tudnunk kell, hogy a tájat a felszín alatti folyamatok mellett a felszín alattiak is alakítják. Ezek megismerése már nem odázható el; a táj természetét, a változások folyamatát, a kialakított vízi infrastruktúrát figyelembe véve tájszintű megoldásokra van szükség. Mindehhez nyitottság, tudományos kreativitás, kooperáció és cselekvésre szükséges” – zárta előadását a kutató.
Az előadás után Mádlné Szőnyi Judit és Simon Szilvia adjunktus, a rendezvény háziasszonya még tovább beszélgettek, újabb részleteket is megosztva a vízmentés tájléptékű megoldásairól. A beszélgetésbe a közönség is bekapcsolódott.