Alumni ösztöndíjjal külföldön
Sivadó Brigitta geográfus mesterképzéses hallgató, terület- és településfejlesztés szakirányon, aki egy félévre az ostravai egyetemre ment vendéghallgatónak, a támogatási összeget 2018 őszén kedődő tanulmányútjához használta fel. Alábbiakban az ő beszámolóját olvashatják.
Sokan alig várják, hogy kimehessenek külföldre, és távol legyenek az otthontól, de nálam ez másképp volt. Nehezen döntöttem amellett, hogy itt hagyjam a családomat, a közösséget, barátokat, és a megszokott jó helyett az ismeretlent válasszam. Ráadásul kedvenc elfoglaltságomat, a hegedülést – úgy gondoltam – hogy emiatt most hanyagolnom kell: nem játszhatok szimfonikus zenekarban, és egy kislányt, akit másfél éve tanítok hegedülni, most egymagára hagyom. De tudtam, hogy mindenféleképpen hasznos lesz a kintlétem: rá leszek kényszerítve, hogy angolul beszéljek (amit már 4 éve nem használtam) és a saját lábamra álljak. És nagyon örülök, hogy emellett döntöttem! Csodálatos élményekkel gazdagodtam.
Így, hogy kollégiumban laktam sok más Erasmusos társammal, lehetőségem volt megismerni más kultúrából valókat, amit a Nations for Nations alkalmak is elősegítettek, amikor az egyes nemzetek bemutatták hazájukat, és egy kis kóstolót készítettek nemzeti konyhájukról. Én is tartottam kiselőadást Magyarországról egy másik magyar Erasmusos társammal. Sokfelé jártam, rengeteget kirándultam – és szerencsére mindig volt társaságom. Mielőtt kiutaztam volna Csehországba, nagyon izgultam, hogy hogy fog menni majd a kommunikáció, mennyire fogom érteni az órákat, de hál’Istennek már az elejétől fogva értettem mindent. És bár nem beszéltem szépen angolul, sokszor kerestem a megfelelő szavakat, olyan jó érzés volt, hogy akivel beszélek, meg akarja érteni, amit mondok, segít befejezni a mondatot, türelemmel és figyelemmel vár. És bár a kollégiumban az ügyintézők nem tudnak angolul, ez sem volt probléma: nagy segítségünkre volt a Google Fordító.
Korábban említettem, hogy szeretek hegedülni. Elvittem hát magammal a hegedűmet, és eleinte csak magamnak gyakorolgattam, aztán vettem a bátorságot és írtam a Faculty of Fine Arts Erasmus kordinátorának (itt képzik a zenészeket), hogy otthon játszom zenekarban hivatásos zenészekkel együtt, és szeretnék Ostravában is zenekarozni. Küldtem egy videót az egyik szereplésemről, hogy lássák, milyen szinten vagyok, és elég meggyőzőnek bizonyult, mivel azt a választ kaptam, hogy átvehetem a kottákat a portán, és két hét múlva lesz a szereplés. Olyan felfoghatatlan volt ez számomra! Alig tudtam elhinni! Csak megpróbáltam, ugyanis úgy gondoltam, veszteni valóm nincs, ha megírok egy e-mailt, de nem gondoltam, hogy lesz belőle valami! Hihetetlen nagy élmény volt játszani a koncerten.
A tanórák is érdekesek voltak, különösen is a Humanitarian Aid and Development című kurzus, hiszen ilyesmiről az ELTE-n nem tanultunk. Minden órára el kellett olvasnunk egy cikket, így az órákon könnyebben tudtunk beszélni a témáról, hiszen a cikk kapcsán elgondolkodtunk a témáról. Mint leendő terület-és településfejlesztő, jó volt nyitott szemmel járni a cseh városokban.
Nagyon örülök, hogy lehetőségem volt egy fél évig kint tanulni Erasmussal, és mindenkinek ajánlom, hogy használja ki a lehetőséget, és a sok papírmunka se vegye el a kedvét ettől. Azt hiszem, az én példám megerősítés lehet azoknak, akik nem szívesen mennek messzire szeretteiktől, hogy megéri kimenni egy fél évre.
Az ELTE Alumni Jótékonysági Est X-en befolyt adományoknak köszönhetően ebben a félévben minden eddiginél több pályázati kiírásra van lehetőségünk. Figyelje híradásunkat!