Alapításának 350. évfordulóját ünnepli az ELTE ÁJK
A történelmi időkön átívelő, több mint harmad évezrednyi folyamatos működés nemcsak büszkeségre ad alapot, és bizakodás forrása lehet nehéz időkben is, de egyúttal olyan elkötelezettséget és felelősséget jelent a hazai jogászképzés és a magyar társadalom iránt, amelynek az ELTE Állam- és Jogtudományi Kara mindenkor törekszik megfelelni. Az évforduló alkalmából a Kar a 2017. január másodikától 2018. június harmincadikáig tartó időszakot jubileumi ünnepi időszakká nyilvánította, és számos eseménnyel kívánja ezt az elkötelezettségét megerősíteni, egyúttal méltó emléket állítva az alapításnak.
A Karnak több mint száz éven át csak négy-öt professzora volt. Az 1777-ben Budára, majd 1783-ban Pestre költözött Karon a tantárgyak és a tanszékek száma egyre dinamikusabb növekedett, a diákok létszáma pedig hatványozott mértékben nőtt. Az 1870-es évektől kezdődően az igazságszolgáltatási pályákhoz megkövetelték a jogi doktorátust, emiatt az a jogi végzettséget jelző címmé fokozódott le. E kedvezőtlen folyamatot ellensúlyozták az 1885-től kezdve alapított szemináriumok, amelyek egy-egy tanszékhez kapcsolódó tudományos műhelyt és könyvtárat jelentettek, ahol a professzorok az érdeklődő diákokat bevezették a tudományos munkába.
A XIX. század derekától a Karon már európai színvonalú képzés folyt, amelyet Frank Ignác és Wenzel Gusztáv, később pedig Balogh Jenő, Concha Győző, Fayer László, Grosschmid Béni, Plósz Sándor, Szászy-Schwarz Gusztáv, Vécsey Tamás és mások neve fémjelzett. Hosszú évtizedeken át a tanárok többsége az MTA tagja, a hazai jogász akadémikusok többsége pedig Karunk professzora volt.
A Karon a két világháború között is magas színvonalon folyt az oktatás és a kutatás, elegendő e tekintetben például Eckhart Ferenc, Gajzágó László, Magyary Zoltán, Marton Géza, Moór Gyula, Navratil Ákos, Nizsalovszky Endre vagy Szladits Károly munkásságára utalni.
1948-tól kezdve az egyetem „szocialista átalakítása” súlyos károkat okozott ugyan, a reformok azonban sok tekintetben modernizációt is jelentettek (többek között a tanszéki struktúra átalakítása, a kötelező szemináriumok bevezetése, a tudományos diákkörök alapítása), másrészt a régi világban magas színvonalon kiképzett jogászok (köztük Beck Salamon, Világhy Miklós, Eörsi Gyula) katedrára kerülése az egy ideig még működő régi professzorokkal (Eckhart, Marton, Nizsalovszky) együtt legalábbis részlegesen biztosította a színvonal fenntartását.
A rendszerváltozást követően a Kar gyorsan és sikeresen újította meg a képzés tartalmát, emellett több új szakot és idegen nyelvű képzést is indított. A hagyományosan széles körű nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező Kar szilárdan őrzi vezető helyét a hazai jogi karok rangsorában.