Akár a fizikaoktatás átalakulását is serkentheti a budapesti IYPT

2024.07.23.

Idén Magyarország rendezte az Ifjú Fizikusok Nemzetközi Versenyét. A középiskolások különleges kutatói fizika világversenyén a magyar diákok bronzérmet szereztek, bizonyítva, hogy szemléletváltással már a közoktatás szereplői is beléphetnek a kutatás és az innováció világába. Hömöstrei Mihály mestertanárral, az IYPT nemzetközi szervezőbizottságának főtitkárával és Jenei Péter adjunktussal, a rendezvény helyi társfőszervezőjével beszélgettünk.

Számos fizikaverseny van a világon. Mitől különleges az International Young Physicists’ Tournament (IYPT)?
Hömöstrei Mihály: Ezen a nemzetközi versenyen a résztvevő diákok – remélhetőleg példát mutatva a közoktatásnak – nemcsak passzív befogadói az oktatásnak, hanem aktív, kutatást végző részesei. Mivel a verseny csapatban zajlik, a jó eredményhez nélkülözhetetlen az is, hogy a diákok közösen, egymásért is felelősséggel dolgozzanak, pont úgy, mint később a munka világában. A verseny azt is megmutatja, hogy a kimagasló tudás és a szép kutatási eredmények önmagukban nem elegek a sikerhez, azokat megfelelő kommunikációval kell a világ elé tárni. Ha a versenyző gyerekek képesek minderre, akkor mi is megtaláljuk a módját, hogy a közoktatásba is bevigyük ezeket az élményeket, és minél több diákot készítsünk fel sikerrel a XXI. század kihívásaira.

Egy ilyen verseny lebonyolítása rengeteg munka, de óriási lehetőség is. Eddig is nagyon szerencsés volt a magyar Ifjú Fizikus közösség, hiszen a szükséges támogatásokat megkapta az oktatásért felelős minisztériumtól és az ELTE-től is. Az idei megmérettetés azonban a komoly és széles spektrumú előkészítő munka eredményeként bőven túlmutat a rendezvény fizikai falain: az egész magyar középiskolai fizikaoktatásnak adhat új lendületet azáltal, hogy az eddigieknél jóval "láthatóbbá" tettük a folyamatát és a diákok számára nyújtott előnyeit.

Azt se felejtsük el, hogy a tudomány nemzetközi: a résztvevőknek már most megnyílik a lehetősége a későbbi, egyetemek és kutatóintézetek közti együttműködés alapjainak megismerésére, építésére is. A kutatást és a fizikaoktatást inspiráló verseny így a jövőbeli nemzetközi tudósközösség kiépülését is szolgálja. Ezért is fontos az, hogy idén az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem rendezhette meg a megmérettetést Budapesten.

Mennyire mozgatja meg a verseny a világ fizika iránt érdeklődő középiskolásait? És milyennek látták a fiatalok felkészültségét?
Jenei Péter: Ez volt az eddigi legnagyobb IYPT, de az egyik legmagasabb minőségű is. 38 csapat indult rajta, Budapestre 350-en érkeztek, és nagyon kiegyensúlyozott volt az élmezőny. Sajnos a szervezési feladatok miatt nem tudtam sok fizika csatát megnézni, de amit láttam, rendkívül jó előadások és diszkussziók voltak.

H.M.: Azokban az országokban, ahol az oktatásban nagyobb szerepet kap a diákok kreativitása, önálló munkára való készsége, a felelősségre nevelés, a csapatmunka, a diákok kísérleti és mérési kompetenciának fejlesztése, ott a versenyre jelentkezők száma jóval magasabb, mint máshol. A mi munkánk egyik kiemelt célja, hogy ezek az aspektusok egyre nagyobb hangsúlyt kapjanak itthon is.

Milyen tapasztalatokkal járt a szervezési munka, mit tartanak a legnagyobb eredménynek ezen a téren?
J.P.: A verseny az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem együttműködésében, a Kulturális és Innovációs Minisztérium, a magyarországi Bosch csoport, a Grundfos, a Jane Street és számos további partner támogatásával valósult meg. Óriási eredménynek tartom, hogy az ipar több képviselője és a minisztérium a verseny mellé állt. Az anyagi támogatás mellett helyszínszolgáltatással és a nagyobb rendezvényeken a részvételükkel emelték az esemény fényét. Hankó Balázs kulturális és innovációs miniszter a július 16-i záróünnepségen hangsúlyozta: a fizika kiemelt területe a hazai kutatásnak és a gazdaságnak, ezért is komoly jelentősége van annak, hogy a jövő fizikusai Magyarországon versenyezhettek.

H.M.: Elsődleges szempontunk nem csupán a verseny megvalósítása, hanem a megvalósítás kiemelkedő minősége is volt. A kimagasló eredményhez csapatmunkára van szükség. Ez a csapatmunka a főszervezőktől indult, és az egyetemista és középiskolás segítőknél zárult. Az eredmény minden idők egyik, ha nem a legszervezettebb és legjobb IYPT-je lett. Ezt természetesen nagyra értékelték a résztvevők is.

Nagyon örültem, hogy a rengeteg előkészületnek és gyakorlásnak, a többszöri ellenőrzésnek és újratervezésnek hála, a szervezői csapat minden elképzelhetőre felkészült, így a verseny közben maradt időnk és energiánk olyan terhekre, amikre nem lehet előre felkészülni. A legnagyobb eredménynek mégis azt tartom, hogy a példaértékű IYPT mellett maradt erőnk a magyar csapat felkészítésére is – hiszen számunkra mégiscsak ők a legfontosabbak. Ebben óriási szerepet játszottak az ELTE Fizikai Intézet oktatói mellett azok a korábbi versenyzők is, akik bár sok esetben külföldi egyetemeken tanulnak, a verseny miatt mégis "hazajárnak" és munkájukkal hosszú távon erősíthetik a magyar tudomány nemzetközi életbe való bekapcsolódását. A verseny alatt számomra bebizonyosodott, hogy sokéves munkánk jelentősen hozzá tud tenni a magyar akadémiai élet hosszú távú fejlesztéséhez.

Vincze Miklós a HUN-REN–ELTE Elméleti Fizika Kutatócsoport tagja, mentorként vett részt a versenyen. "Az IYPT-mentorálás mindig nagyszerű élmény. Egyfelől azért, mert nem csak rendkívül okos és ügyes, hanem elképesztően motivált középiskolásokkal lehet együtt dolgozni, akik tényleg megszállottan szeretik a fizikát és a problémamegoldást. Másrészt azért, mert az összes itt vizsgálandó feladat "nyílt végű" probléma, vagyis nem létezik rá egyetlen jó megoldás, és a feladat soha sincs teljesen "kész". Ebből a szempontból sokkal jobban hasonlít a kutatási folyamatra, mint a klasszikus fizikaversenyekre. Éppen ezért nem egyszer előfordult már, hogy az IYPT-problémákból kiindulva "igazi" tudományos kutatást kezdtünk az időközben fizikushallgatókká vált versenyrésztvevőkkel, s ebből tudományos publikációk születtek, sőt most például egy súlytalansági űrkísérlet végrehajtását is tervezzük egy néhány évvel ezelőtti IYPT-feladatból elindulva. Mindez jól demonstrálja, hogy az IYPT mennyire hasznos és inspiráló verseny, mind a résztvevő diákoknak, mind a mentoroknak."

Mivel küzdöttek a szervezés során a legtöbbet? És mi okozta a legtöbb izgalmat?
H.M.: A rendezvény mérete, komplexitása és a nyújtandó szolgáltatások messze túlmutatnak egy szokványos konferencia szervezési igényén. Ez önmagában óriási feladatot rótt a szervezőkre. Emellett sajnos az elmúlt években nem, vagy csak nagyon kis létszámú IYPT-kat rendeztek, ami miatt több országban elfelejtették, milyen is ez a verseny. Mivel nem számíthattunk a résztvevők rutinjára, még alaposabban meg kellett terveznünk mindent, hogy elkerüljük a nehézségeket.

Nem volt könnyű a 300 résztvevő érkezésének, elszállásolásának vagy éppen a buszoztatásának a levezénylése, de a verseny első fordulójának (ún. fight) lebonyolítása sem. Valójában nagyon izgalmas volt az egész! A magyar csapat felkészítőjeként mégis azt mondanám, hogy az ő utolsó fordulójukon izgultam messze a legjobban – amúgy itt is nagyon szépen teljesített a csapat!

Hogyan zajlott maga a verseny? És milyen egyéb programok voltak?
J.P.: A szervezési feladatokat az ELTE oktatói valamint egy külsős szakember (Takács Zita /Click On Hungary Kft./) látták el. A BME a megnyitó helyszínét és a kollégiumi elhelyezést biztosította, a Bosch-ban a döntőt és díjkiosztót szerveztük meg. A verseny leglényegesebb részei – az úgynevezett fizika csaták – az ELTE TTK-n zajlottak. Itt került sor a Science Talk rendezvényre is, ahol Kiss László Széchenyi-díjas csillagász és Krausz Ferenc Nobel-díjas fizikus osztották meg gondolataikat a diákokkal.

A versenyre körülbelül 350-en érkeztek, akiket a szolgáltatókon túl hatalmas gárda segített az itt tartózkodásuk idején. Minden csapatnak volt egy csapatsegítője (ún. Team Guide) és minden szobában, ahol versenyeztek, rendelkezésre állt két technikai asszisztens (ún. Fight Room Assistent). Ezeket a feladatokat nagyrészt az ELTE és BME fizika, valamint az ELTE fizikatanár szakos hallgatói látták el. Nagyon örültem, amikor láttam, milyen ügyesen oldják meg a problémákat; jól kommunikáltak, aktívak voltak, a két egyetem hallgatói tökéletes harmóniában kooperáltak. Jó hangulatban és szervezetten folyt a munka, pedig kimerítő volt önmagában is, és a hőség még rátett egy lapáttal.

Fekete-Nagy Tamara, aki szeptemberben kezdi meg doktori tanulmányait az ELTE TTK-n, a makaói csapat kísérője volt. "Tanáraimtól hallottam, hogy idén Magyarországon rendezik meg az IYPT, és úgy gondoltam, ez remek lehetőség arra, hogy az enyémhez hasonló érdeklődésű embereket ismerjek meg. Motivációul szolgált az is, hogy gyakorolhatom az angol nyelvtudásom. Nem csalódtam, mert nagyon jó társaság jött össze. Csapatsegítőként vettem részt a verseny lebonyolításában, elsődleges feladatom az volt, hogy a makaóiakat a megfelelő időben a megfelelő helyszínekre kísérjem, és segítsem őket, ha bármilyen problémájuk adódik. A hétfő délutáni budapesti kiránduláson én mutattam meg nekik a várost. A visegrádi kirándulástól a meleg miatt nagyon tartottam, de a csapat ezt élvezte a legjobban. Még sosem láttak hasonló rendezvényt, különösen tetszett nekik a kirakodó vásár és a szép természeti környezet. Vicces pillanat volt, amikor felhívtam a figyelmüket a várható nagy tömegre: ők a problémát nem igazán értették, hiszen Makaóból, a világ egyik legsűrűbben lakott területéről érkeztek. Fizikatanárként úgy gondolom, ez a verseny nagyszerű lehetőség arra, hogy a tehetséges diákok gyarapítsák és másokéval össze is mérjék a tudásukat, tapasztalatot szerezzenek. Öröm volt látni, hogy a diákok – bár a versenyen ellenfelek voltak – milyen jól érezték magukat együtt. Hálás vagyok, hogy itt lehettem, nagyon nagy élmény volt, és sokat is tanultam ezen a héten."

Igyekeztünk a verseny feszültségét is oldani, illetve Magyarországot, Budapestet is bemutatni. Rendkívül jól sikerült a Dunakanyarban tett kirándulás, a visegrádi palotajáték óriási élményt jelentett mindenkinek. De már a megnyitó is meglepetéssel szolgált: a diákok találkozhattak a világszerte fejtörést okozó Rubik-kocka kiötlőjével, Rubik Ernővel.

Kikből állt a magyar csapat, és hogyan készültek a diákok a versenyre?
J.P.: A hazai diákok rendre éremmel térnek haza a megmérettetésről, felkészítésüket hagyományosan az ELTE Fizikai és Csillagászati Intézet munkatársai és hallgatói végzik. Így történt ez most is. Az idei csapat tagjai Farkas László (Budapesti Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium), Sade Dániel (Lauder Javne Zsidó Közösségi Iskola), Sinóros-Szabó Zsombor (Piarista Gimnázium), Szederkényi Kincső (Budapesti Német Iskola) és Sztrányai Milán (Budapest XVII. kerületi Balassi Bálint Nyolcévfolyamos Gimnázium) voltak, és remek szerepléssel bronzérmet szereztek.

H.M.: Nekem, mint praktizáló középiskolai fizikatanárnak, az évek során sok száz diákkal alakult ki napi szintű kapcsolatom. Ezen óriási minta alapján állíthatom, hogy a magyar diákok idén kiemelkedő képességű csoportot alkottak. A kiemelkedő képesség szükséges, de nem elégséges feltétele az IYPT-n való sikeres szereplésnek. Sok és kitartó munka árán azonban a képességek jelentős részben készség szintre fejlődtek a felkészülés egy éve alatt, és a diákok jó csapattá is kovácsolódtak. Megértették, hogy a sikert nem adják ingyen, ahhoz az elköteleződés és a szorgalmas munka alapfeltétel.

A magyar csapat kapitánya Szederkényi Kincső volt. „Egy háromsoros nyitott végű problémáról pár hónap alatt kellett komplex képet kialakítanunk és azt 12 perces prezentáció formájába hoznunk, miközben a többi problémába is bele kellett ásnunk magunkat. Ehhez rengeteg új ismeretet kellett elelsajátítani. Nem volt könnyű az időmenedzselés és az sem, hogy megtaláljuk a hangot egymással és a felkészítőinkkel. Kihívást jelentett az is, hogy a végén meggyőzően mutassuk be a projektünket. Az IYPT-problémák mindig nyílt végű feladatok, ez engem nagyon megfog: megtalálni az éppen legmegfelelőbbnek tűnő utat a tovább haladásra, a tág leírásokban folyton új jelenségeket felfedezni, a lényeget meglátni, hogy a végén összeálljon egy storyline, és minden részlet megtalálja a helyét az egészben. Nagyon izgultunk az első fightok előtt, hiszen nem csak ötünkről volt szó, de az egész nagy magyar támogatói csapat rengeteg munkájáról is. A felelősségérzet okozta izgalom látszott is rajtunk, amiről aztán sokat beszélgettünk. A legfeszültebb pillanatok mégis azok voltak, amikor pár perc alatt kellett megérteni és véleményezni egy másik csapat prezentációját Itt nagyon sok múlott azon, mennyire ismerjük egymást és mennyire bízunk egymásban, itt tényleg csapatként kellett működni. Hatalmas élmény volt látni, hogy mások hogyan dolgozzák fel azt a problémát, amivel mi is rengeteget foglalkoztunk. Kifejezetten élveztem, hogy a viták a fightok után is folytatódtak. Nagyon izgalmas hasonló gondolkodású emberek között tölteni egy hetet, és naná, hogy ilyen közegben folytatódik az eszmecsere a versenyen túl is. Olyan tapasztalatokat szereztem az egész éves felkészülés során, amilyenekre aligha lett volna másképp lehetőségem. Nemcsak a tárgyi tudásom bővült és a soft skilljeim fejlődtek, de egy teljesen új szemlélet- és gondolkodásmódot is megismertem, amit már a mindennapjaimban is alkalmazni tudok.

Fizikusként, fizikatanárként találtak-e inspirációt a versenyen a saját munkájukhoz, mi jelentette személyesen a legnagyobb élményt?
H.M.: Fizikatanárként nem találhatnék komolyabb motivációt a munkámhoz ennél a versenynél. Ez egy olyan projekt, ami minden diák számára lehetőséget biztosít a fejlődésre, ha érdekli a tudományterület. Fizikusként pedig olyan mennyiségű és minőségű problémával találkozom itt, ami nélkül elképzelhetetlen lenne a folyamatos szakmai fejlődésem. Az IYPT főtitkáraként végzett munkám is jelentős mértékben fejlődhet a szervezési tapasztalatok miatt. A következő évek versenyinek előkészítésében személyesen is tudok szerepet vállalni és segíteni. Ezt azért tartom nagyon fontosnak, mert a magas minőségben szervezett versenyek és a stabil szervezeti háttér az alapja annak, hogy minél több fizika iránt érdeklődő diák juthasson el az IYPT szellemiségéhez, léphessen be a kutatás és innováció világába.

Fotó: Csomos Attila