Adod az adatod?
Az adatadományozási hajlandóság és a tényleges viselkedés közötti összefüggést, illetve az ezt befolyásoló tényezőket elemezte a Scientific Reports folyóiratban Kmetty Zoltán, az ELTE Szociológia Tanszék habilitált egyetemi docense, a HUN-REN TK kutatója, valamint Stefkovics Ádám, a HUN-REN tudományos segédmunkatársa.
A szerzők két adatfelvétel eredményeit vizsgálták. Az első, 2022-es online kutatásban azt elemezték, hogy Magyarországon élő válaszadók különböző jellegű szituációkban hajlandóak lennének-e felajánlani közösségi médiában tárolt adataikat kutatási célokra. Kilenc hónappal később ugyanezeket az embereket egy kifejezetten adatadományozással foglalkozó kutatásban arra kérték, hogy ezúttal – amennyiben ezzel egyetértenek – ténylegesen mentsék le közösségimédia-adataikat, majd töltsék fel az ezeket tartalmazó fájlt egy biztonságos tárhelyre.
A kutatók egyrészt arra szerettek volna választ kapni, hogy a korábbi, hajlandóságot bemutató eredmények hogyan függenek össze a ténylegesen tapasztalt viselkedéssel, másrészt hogy ugyanazok az attribútumok (életkor, iskolázottság, személyiségjegyek) befolyásolják-e az adatadományozási hajlandóságot, illetve a tényleges donációt.
Az adatadományozási hajlandósággal kapcsolatos online kérdőív 1000 válaszadója közül 769 személynek voltak felajánlható Facebook és Google adatai (melyek kötelező elemei voltak a második felmérésnek). Közöttük
62% töltötte ki a beleegyező nyilatkozatot, de a kért adatokat végül csak 21%-uk adta meg.
A többiek vagy bele sem kezdtek a feladatba, vagy nem akarták/nem tudták befejezni azt.
A kutatók megállapították, hogy az adatadományozási hajlandóság és az adatok tényleges feltöltése közötti korreláció mérsékeltnek (0,28) tekinthető. Azoknak, akik korábban azt nyilatkozták, hogy egyáltalán nem lennének hajlandók az adataik átadására, 7,7%-a ezt később mégis megtette. A legmagasabb hajlandósággal rendelkező csoportnak is mindössze 34,7%-a fejezte be a teljes adományozási folyamatot. A korábban felmért hajlandóság mértéke még a beleegyező nyilatkozat elfogadását sem tudja megfelelően bejósolni, tehát úgy néz ki, a válaszadók nem egyszerűen a technikai kihívástól ijedtek meg.
A mérsékelt összefüggés egyik oka lehet, hogy a két lekérdezés között viszonylag sok idő telt el, illetve, hogy a tényleges adatbekérés feltételei nem egyeztek meg teljesen a korábbi, hajlandóságot mérő kérdőívben ábrázolt szituációkkal. Ám ennél is nagyobb jelentősége lehet annak, hogy az adatok tényleges átadásának kockázatát már jóval magasabbnak tartják a résztvevők. Az a tény, hogy a kutatók a tényleges adományozásra való felhívásnál – a szituációs kérdéssortól eltérően – már minden tudnivalóról hosszan és részletesen tájékoztatták a válaszadókat, szintén magasabb kockázatot sejtethetett.
A kutatók azt is megállapították, hogy míg az adatadományozási hajlandóságot leginkább a különböző ösztönzők (pl. ajándék felajánlása) és egyes személyiségjegyek (például a nyitottság) befolyásolják, addig a tényleges adatfeltöltés inkább a kemény demográfiai mutatóktól, például a kortól és az iskolázottságtól függ. Bár az internetezési jártasság hatását a kutatók nem tudták kimutatni az adatadományozásra, ez fakadhat abból is, hogy a használt mutató inkább a technológiával kapcsolatos nyitottságot tudta mérni, semmint a tényleges szkilleket. A fiatalabbak és a magasan iskolázottak viszont feltételezhetően valóban könnyebben boldogulnak a szoftverekkel, így szívesebben állnak neki egy bonyolultabb kérés teljesítésének.
Forrás: ELTE TÁTK
Borítókép: Pexels