A tudomány nem ismer határokat
A rendezvényt Borhy László akadémikus, az ELTE rektora nyitotta meg, áttekintve az ELTE éves és évtizedes tudományos tevékenységét. Az összefoglaló rávilágított, hogy az egyetem valóban sokat tett a tudományos kutatás és az oktatás terén az elmúlt években, különösen figyelemre méltóak az EU-s támogatások és a nemzetközi együttműködések, amelyek tovább erősítik az intézmény nemzetközi hírnevét. A tudományos teljesítményt az egyetem is jelentős forrásokkal katalizálja: az Egyetemi Kiválósági Alap három év alatt 1,3 milliárd forintot osztott szét 519 sikeres pályázatra, a Folyóiratfejlesztési Alap 55 millió forinttal növelte az ELTE-s folyóiratok nemzetközi láthatóságát. Utalva a Magyar Tudomány Ünnepe idei „Tudományos tanácsadás a társadalom szolgálatában” mottójára, a rektor az egyetemek harmadik missziójáról beszélt: nyitni kell a társadalom felé, a kutatásoknak hasznot kell hajtania az emberiségnek, ám a tudósok nem vezetői az emberi közösségeknek, csupán tanácsadói a valódi hatalommal rendelkező vezetőknek.
A nyitóbeszéd után a hagyományoknak megfelelően az Egyetem három kiváló kutatója tartott munkájáról előadást 20-20 percben.
Németh Renáta egyetemi tanár, a Statisztika Tanszék vezetője adatbányászati és szöveganalitikai módszerekkel vizsgál elektronikusan elérhető szöveges adatforrásokat, és fejleszt kutatótársaival adatvizualizációs megoldásokat. Előadásában arról beszélt, milyen kihívásokkal szembesülnek a szociológusok az automatizált szövegfeldolgozás során. Mint elmondta, az utóbbi évtized adatforradalma a szociológia számára a társadalmi jelenségeket tükröző, korábban sosem látott méretű szöveges adatvagyon megjelenését hozta, közösségimédia-bejegyzésektől online médiatartalmakon át szöveges archívumokig. Ezzel párhuzamosan azonban a szövegek elemzését lehetővé tevő új gépi tanulási eszközök is megjelentek. Vajon hogyan integrálható az új módszertani irányzat a tartalomelemzést korábban is alkalmazó társadalomkutatásba? Az informatikának és a szociológiának ez a találkozása ugyanis nem egyszerűen új eszközök adaptálását, hanem különböző módszertani paradigmákkal rendelkező területek konvergenciáját is jelenti. Az ebből fakadó általános episztemológiai kérdések tárgyalása után az előadó saját kutatócsoportja, az ELTE Research Center for Computational Social Science aktuális munkáiból mutatott be néhányat, köztük online depressziófórumok vagy a hazai online médiában megjelenő emlékezetpolitikai diskurzusok elemzését.
Magyarics Tamás az Amerikanisztika Tanszék professor emeritusa, a hazai amerikanisztika és az új- és jelenkori amerikai történelem egyetemi oktatásának és kutatásának kiemelkedő képviselője. Mint Átalakuló világrend című előadásában elmondta, az utóbbi háromnegyed évszázadot először bipoláris, majd 1991 után rövid ideig unipoláris stabilitás jellemezte. Az évszázadokig a nemzetközi életet meghatározó és szabályozó ún. vesztfáliai rendszer az 1990-es évek végétől azonban a horizontális és vertikális hatalmi szóródásnak köszönhetően komoly nyomás alá került. A globalizáció, a blokkosodás, illetve a reglobalizáció és a szuverenista törekvések egyidejű jelenléte, valamint a status quo Nyugat és a revizionista "globális Dél" közötti lappangó és nyílt ellentétek egy kiszámíthatatlanabb világot eredményeztek. A kérdés az, hogy a jelenlegi világrenddel elégedetlen állami és nem állami szereplők képesek-e, illetve, hogy a költséghaszon elve alapján érdekükben áll-e megváltoztatni a jelenlegi világrendet.
Mádlné Szőnyi Judit, az Általános és Alkalmazott Földtani Tanszék és a Tóth József és Erzsébet Hidrogeológia Professzúra kutatócsoport vezetője előadásában hangsúlyozta, hogy a szélsőséges hidrológiai események, mint az árvizek és aszályok, komoly kihívást jelentenek az emberiség és az ökoszisztémák számára. Bár kevéssé ismert, a legjelentősebb édesvíztartalékok a felszínalatti víztartó rétegekben találhatók, amelyek képesek mérsékelni az extrém időjárási események hatásait. Ezzel szemben a felszíni vizek és ökoszisztémák sokkal sérülékenyebbek. A regionális hidrogeológiai folyamatok és a felszínalatti vízpótlás összekapcsolása új, természetalapú vízgazdálkodási megközelítést kínál, amely tájléptékű megoldásokkal támogatja a fenntartható vízgazdálkodást. Azonban a felszínalatti vizekkel kapcsolatos ismeretek széles körben hiányosak vagy elavultak, ami akadályozza ezen innovatív megoldások alkalmazását. Az új eljárások bevezetéséhez elengedhetetlen a társadalom aktív bevonása oktatási programok, párbeszéd és közösségi szerepvállalás révén. Emellett a víztartók többletvízzel való feltöltése a döntéshozatali és vízpolitikai folyamatok átalakítását is megköveteli. A sikeres megvalósításhoz a természettudományos és technológiai értékelés mellett transzdiszciplináris megközelítés szükséges.
Az ELTE tudományos támogatási portfóliójának fontos része az idén már 10. alkalommal kiosztott „Az ELTE Ígéretes Kutatója” elismerés, amellyel az egyetem 8 különböző tudományterületen segíti a legfigyelemreméltóbb 40 év alatti kutatók munkáját. A díjat eddig 82-en kapták meg, az idei támogatottak eredményeit a rendezvényen izgalmas kisfilmekből ismerhették meg a jelenlévők. Köszöntötték az Egyetem legnagyobb kutatási sikereket elért, ERC- és Lendület-pályázaton nyertes kutatóit is, valamint a Joseph Cours-pályázat idei támogatottjait.
Záróbeszédében Sziklai Péter tudományos ügyekért felelős rektorhelyettes emlékeztetett rá: idén a tudományos értékek által vezetve az Egyetem több határt is átlépett a díjazások során, kezdve azon, hogy a nyelvtudományi kategória győztese a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karon dolgozik, folytatva azzal, hogy a társadalomtudományi kategóriában egy TTK-s kolléga nyújtotta be a legerősebb pályázatot, egészen addig a tényig, hogy az informatika kategóriában első alkalommal díjaztak kutatónőt. "Többen együttműködnek más kiváló hazai intézményekkel, az egyik filmet a Politikatörténeti Intézetben, egy másikat a Semmelweis Egyetemen Rehabilitációs Klinikáján forgattuk. Ilyen a tudomány, nem ismer, nem szabad ismernie visszatartó intézményes határokat" – mondta.
A jubileumi rendezvényt az ELTE Bartók Béla Énekkar felemelő műsora zárta. Az Exsultate, jubilate Jenkinstől, az Ave verum corpus Mozarttól, és Rossini Il Carnevale di Venezia című zeneműve egyszerűségükkel, természetességükkel és magasztosságukkal a baconi gondolatot erősítették a tudományról: a világot nem szabad a megértés határai közé beszorítani, hanem a megértés korlátait kell kitágítani, hogy befogadhassuk a világot. Vezényelt Kovács László Liszt-díjas, kiváló művész, zongorán kísért Rákosi Ferenc.
