A Pentateuchus D forrása vagy hamisítvány?

1883-ban Moses Shapira, a hamisítványairól ismert jeruzsálemi régiségkereskedő egymillió fontért próbál eladni a londoni British Museumnak néhány tekercset, amelyen Mózes 5. könyve olvasható, paleo-héber betűkkel. Állítólag beduinok fedezték fel a Holt-tengertől keletre, egy barlangban. A leletet hamisítványnak minősítik, nem veszi meg egyik európai közgyűjtemény vagy tudós társaság sem, és néhány év múlva nyoma vész.

Néhány évvel ezelőtt Idan Dershowitz, a Potsdami Egyetem kutatója mégis azt állította, nagy vitákat kiváltva bibliakutatók és írásszakértők körében, hogy a szöveg egyike azoknak a forrásoknak, amelyekből a bibliakritika szerint a Pentateuchust (Tórát, Mózes öt könyvét) összeállították. Évezredeket átvelő izgalmas utazás a bibliai filológia, a paleográfia és a régiségkereskedelem világába.

Az Ókortudományi Intézet előadássorozata az ókori kultúrák szöveghagyományait és írásbeliségét mutatja be. Ennek keretében az előadók saját tudományterületeiken olyan témákat tárgyalnak, mint az írásrendszerek, az írás anyagai és technológiái, feliratok és kéziratok, írásbeliség és szóbeliség viszonya, szerzők és szövegek, a szövegek hagyományozása és gondozása, szövegtípusok, az írásbeliség és a szövegek társadalmi kontextusa, a szövegek szerepe vallásos és rituális kontextusokban, az ókori szövegek utóélete.