A nappali és az éjszakai Madách
Diószegi Szabó Pál, az MTA–ELTE Jogtörténeti Kutatócsoport tudományos munkatársa, a Madách Irodalmi Társaság tagja, a konferencia fő szervezője és ötletgazdája megnyitójában a Madách-kutatás tudománytörténeti jelentőségére hívta fel a figyelmet. Felrajzolta a „nappali Madáchot”, a vármegyei jogászértelmiség tagját, az országos politikai reformerek mögött másodvonalban munkálkodó fiatal jogász-politikust, és vele állította ellentétbe az „éjszakai Madáchot”, az író-költőt, aki gyertyafénynél írta halhatatlan műveit, legfőként – ám korántsem kizárólagosan – Az ember tragédiáját.
Madách személyének és szűkebb pátriájának elemzéséhez Heil Kristóf Mihály, az MTA–ELTE Jogtörténeti Kutatócsoport tudományos segédmunkatársa Tájkép csata előtt. Nógrád megye ellenzékisége az 1820-as és 1830-as években címmel teremtette meg a térbeli és időbeli kontextust. Ugyanez volt a célja Antal Tamásnak, a Szegedi Tudományegyetem Európai Jogtörténeti Tanszék egyetemi tanárának is, aki Madách és a magyar bírósági szervezet a reformkor végén című előadásában a jogász, majd táblabíró Madách szűkebb működési körét, az igazságszolgálatás intézményrendszerét tekintette át. Madách személyére tekintettel a táblabíró hivatalára (sedria) is kitért.
Bató Szilvia a Pesti Hírlap (1841–1844) nógrádi büntetőjogi híreiről tartott előadást, felvázolva a szerkesztőséget, Kossuth szerepét, a szerzőgárdát, majd a rovatstruktúrát. A lapban szereplő országos témák közül mind a korban, mind pedig az utókor tudományossága számára a kodifikáció kérdése a leginkább figyelemre méltó – jegyezte meg, és felhívta a figelmet arra is, hogy (büntető)jogi szaklap a korban nem létezett, mindent a politikai térben és sajtóban lehetett és kellett megírni, megvitatni. A jog valós működéséről is számos információt lehet találni a korabeli sajtóban, így annak további kutatása kívánatos lenne.
Diószegi Szabó Pál előadását Madách „reformprogramja” köré csoportosította. Madách jogászi pályája tulajdonképpen a korban végig fennállt – mondta –, az 1843/44. évi pozsonyi országgyűlés volt azonban számára az a fórum, amellyel kapcsolatban, vármegyei szinten, kifejtette a reformprogramjának is nevezhető jogi álláspontját. Így a halálbüntetés, a büntető eljárásban alkalmazandó esküdtszék, a vegyes házasságok, majd a vámrendszer-védvámok témáját elemezte, ezek álltak az 1843/44. évi országgyűlés idején a megyei és országos viták középpontjában.
Mórocz Gábor Kultúrkritikai eszmetöredékek Madách Imre értekezéseiben című előadásában elmondta: Madách nem volt termékeny tanulmányíró, de sok tervezetet alkotott. Ezekből egy program is összeállítható lenne, még akkor is, ha a szerzőnek nincs rendszere, csupán eszmetöredékei vannak. A kutató szerint a jogász-politikus és a szépíró Madách között a kultúra-értelmező, konzervatív szónok-gondolkodó Madách képez hidat.
Bogoly József Ágoston irodalom- és művelődéstörténész, nyugalmazott egyetemi docens szerint Madách univerzális jogfilozófiai aspektusokat érzékelt, amelyek belső problémájává is váltak. Az ember tragédiája kapcsán az előadó azokra a jelenségekre hívta fel a figyelmet, amelyeket a jogászoknak tudományos vizsgálat alá kellene vonniuk. Az "emberiségkölteményben" szociokulturális evolúciós mechanizmus épül fel, amelynek oksági láncolata jogászi nézőpontot tükröz. Madách jogfilozófiai kísérletet folytatott a művével – fejtette ki Bogoly –, miközben kultúrkritikával élt.
A konferencia nagy haszna – állapodtak meg benne a résztvevők –, hogy bebizonyította, a „nappali Madách” kutatásában rendkívüli potenciál lakozik – az irodalomtudomány számára is.
Forrás: ujkor.hu