A mentális zavar hiánya nem lelki egészség
Október 10-e a lelki egészség világnapja. A Lelki Egészség Világszövetsége által 1992-ben életre hívott kezdeményezés célja, hogy felhívja a figyelmet a mentális problémákhoz kapcsolódó előítéletek legyőzésére és a lelki egészség megteremtésének jelentőségére. Az idei kiemelt nap szlogenje ("Our minds – our rights") arra utal, hogy minden ember számára elsődleges fontosságúvá kell tenni a lelki egészséget és a jóllétet. Az ELTE Savaria Egyetemi Központban is ennek érdekében zajlottak programok október 9-én.
Nagy Beáta Magda, az ELTE PPK szombathelyi Pedagógiai és Pszichológiai Intézetének egyetemi adjunktusa köszöntőjében felhívta rá a figyelmet: a magyar lakosság lelki egészségének szintje nem olyan jó, mint amilyen lehetne. Mivel nem elég stabil az indulati egyensúlyunk, és nehezen jutunk túl a nehézségeinken, kevésbé tudjuk kamatoztatni a képességeinket, nem vagyunk elég produktívak sem. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy valamilyen mentális zavarban szenvedünk, de a lelki egészségre is igaz a WHO megfogalmazása: az egészség nem a betegség hiánya. A pszichológia tudománya egyrészt rámutat azokra az erőforrásokra, amelyek fejlesztésével felülkerekedhetünk a nehézségeinken, másrészt olyan készségeket, képességeket és technikákat sajátíthatunk el a segítségével, amelyeket alkalmazva szabályozni tudjuk belső feszültségeinket.
Vörös Orsolya egészségpszichológus Lelki szupererő – a reziliencia szerepe a lelki egészség megőrzésében címmel arról beszélt, hogy a rugalmas ellenállóképesség a mentális egészség fontos faktora. A krízis és a trauma az élet velejárói, és mindenki meg tud küzdeni velük, az ehhez szükséges szemléletmód és stratégiák tanulhatók. Vörös Orsolya kulcskifejezéseket sorolt: reális optimizmus, elfogadás, illetve empátia, megoldás-orientáltság, önmagunk szabályozása (impulzuskontroll), felelősségvállalás, személyes hatékonyság, kapcsolatok kialakítása, a jövő megformálása. Sokat segíthet például, ha minden nap feltesszük magunknak a kérdést, hogy miért, illetve kiért voltunk aznap, miért lehetekünk hálásak, mit tanultam, miben erősödtem.
Aktuális erőforrásainkat is feltárhatjuk kérdésekkel. Mi az, amiben jelenleg sikeres vagyok? Mikor érzem jól magam? Mit szeretek önmagamban? Kik az értékes emberek az életemben? Mit értékelnek bennem mások? Milyen helyeken érzem jól magam? Mi ad erőt? Mit csinálok szívesen? Milyen témák lelkesítenek? Az előadásból kiderült, hogy bár univerzális képlet nincs a rugalmasabbá váláshoz (hiszen az magába foglalja a belső erősségek és a külső erőforrások kombinációját), néhány dologgal sokat tehetünk magunkért. Ide tartoznak azok a technikák is, amelyekkel a rendezvény folytatásaként meg lehetett ismerkedni: a mindfulness, a meseterápia, az autogén tréning, a képzőművészet-terápia és a mozgásimprovizáció.
A programra mesterszakos pszichológushallgatók a mentális jóllétről szóló tájékoztató anyagot állítottak össze; ez az egyetem egyik legforgalmasabb helyszínén, a C épületi aulában kapott helyet.