„A jog lesz a legnagyobb tétje sok konfliktusnak a közeljövőben”
Az ELTE Szenátusa doctor et professor honoris causa címmel tüntette ki, amelyet május 9-én vesz át Budapesten. Mit gondol erről az elismerésről?
Nagyon büszke vagyok rá. Hazafiként mindig is erősen kötődtem Magyarországhoz, ezért számomra egy ilyen elismerés a magyar ELTE-től fontosabb, mint bármilyen más külföldi egyetemtől. Őszinte leszek: tettem néhány dolgot az életemben, amivel ezt megérdemeltem, de még így is nagyon meglepett, hogy ez tényleg megtörtént. Néhány barátom sokat tett értem.
Miért éppen a társadalomtudományt választotta hivatásának?
1956 után szegény magyar menekültek voltunk az Egyesült Államokban, és bár apám úgy gondolta, hogy orvosnak vagy ügyvédnek kellene mennem, mivel őt a numerus clausus e lehetőségtől megfosztotta, ez túl sok évet vett volna igénybe. Így hát a vegyészmérnöki pályát választottuk. Aztán úgy alakult, hogy az iskolában történelemből nagyon jó voltam, a természettudományokat viszont nem igazán szerettem. Így hát
áttértem a történelemre, amivel szegény apámat nagyon feldühítettem.
De mivel sikereim voltak e területen, megbocsátott nekem, anyám pedig mindig támogatott.
Miért tartotta érdekesnek és fontosnak a civil mozgalmak, az alkotmányozás és újabban a populizmus jelenségének tanulmányozását?
A lengyel és magyar események és persze a magyar barátaim (főként az úgynevezett Lukács-iskola) indítottak el ezen az úton. Aktívan követtem a kelet-európai történelmi eseményeket, főképp az írásaimmal. Az események csúcspontjaként mindenütt alkotmányozásra került sor, és több időt töltöttem ezzel a témával, mint bármi mással. Ma ugyanakkor a fő kihívást a tekintélyelvű populizmus jelenti, ezért jelenleg ezzel foglalkozom. Végig közelről követtem a magyar történelmi eseményeket, és továbbra is a része maradtam (ha külsősként is) annak a regimentnek, amelyet a Kossuth Lajosról szóló híres dal egykoron megidézett.
Díszdoktoravatása alkalmából előadást fog tartani az ELTE Társadalomtudományi Karán "A demokrácia kalandjai: parabola vagy ciklus?" címmel. Miért éppen ezt a témát választotta?
A cím arra utal, milyen választási lehetőségek előtt állnak ma a politikai szereplők több országban, így Magyarországon is. Nem nehéz rekonstruálni, hogy mi történt az elmúlt 15 évben. De hová tart ez az egész? Ha ez egy ciklus a demokrácia és a tekintélyelvűség között, akkor
a kérdés az, hogy elértük-e a mélypontot, ha nem, akkor elérjük-e, és mikor.
Ha pedig ez csak a demokrácia parabolája, akkor nyilvánvalóan maradtak olyan elemek, amelyek köré ellenállás, tiltakozás és fordulat szervezhető. Mindkét esetben szükség lenne a civil társadalom fellépésére, akár a ciklus következő, demokratikus szakaszának megkezdéséhez, akár a fejlődés demokratikus irányba történő visszafordításához. Csak a kormányzati és a civil társadalom résztvevői dönthetik el, hogy melyikről van szó, és hogy mi a teendő.
Milyen tervei vannak a jövőre nézve?
Nyolcvanéves vagyok. Szeretnék továbbra is tanítani, mert csodálatos külföldi diákokkal dolgozhatok együtt. Egy könyvet is tervezek írni az imént tárgyalt témákról, és remélem, hogy a történelem boldog befejezésről gondoskodik majd.
Hogyan került kapcsolatba az ELTE Társadalomtudományi Karával?
Sok barátom és kollégám van fontos magyar intézményekben, köztük az ELTE-n, korábban pedig a demokratikus ellenzék tagjai között. Ők tudják, hogy nemcsak a tudományosság érdekel, hanem az is, hogy mi lesz velük itthon, és mi történik magával az országgal.
Egyaránt otthon van az Egyesült Államokban és Magyarországon. Hogyan látja a felsőoktatás és a tudományos kutatás mai helyzetét?
Csak az Egyesült Államokkal kapcsolatban tudok véleményt mondani.
Úgy gondolom, hogy a helyzet jelenleg nagyon nehéz.
Először jött a woke, illetve a politikai korrektség ideológiája, ami olykor a fehér férfi professzorok, illetve az ő kurzusaik és szakjaik elleni agresszív lépésekben nyilvánult meg. Ez a tendencia, amely általában az európai tanulmányok ellen is irányult, komoly visszaesést jelentett, még a leghíresebb egyetemeken is. Most a jobboldal is kialakította a saját woke-verzióját, amely teljesen félrevezetően antiszemitizmust kiált és fehérellenes attitűdöket emleget. Ez sok félelmet gerjeszt, persze nem bennem és nem azok után, hogy Szálasi, Rákosi és Kádár regnálását is megtapasztaltam. E félelem viszont az értelmiségi színvonal további csökkenéséhez vezet. Amerikai egyetemeink azonban ellenállnak a nyomásnak, és jó esélyük van a győzelemre, tekintve az ottani támadások összefüggéstelenségét és irracionalitását. Ez is a civil társadalom cselekvése lesz.
Mit tanácsolna a társadalomtudományokkal foglalkozó fiatal generációnak?
Tanuljatok, tanuljatok, tanuljatok. Még gyakorlatiasabban azt mondanám, tanuljatok jogot, akár jogi karon, akár a társadalomtudományokon belül. A jog és a jogszerűség lesz a legnagyobb tétje sok konfliktusnak, amellyel a közeljövőben szembe kell néznünk. Azok, akik jogot tanulnak rendelkeznek majd azokkal az eszközökkel, amelyekkel megérthetik és beavatkozhatnak a biztosan bekövetkező eseményekbe.